A különböző anyagi minőségű, egymással érintkező testek részecskéi között fellépő erőhatásokat, adhéziós erőknek nevezzük.

Olyan hangeszköz, melyben a befújt levegő egy keskeny résen át nagy sebességgel az ajaknak (ék) ütközik. A keletkező örvényáramok periódikus nyomásingadozást okoznak, mely rezonancia útján a cső fizikai paramétereinek megfelelő sajátrezgésre kényszerítik a benne lévő levegőt. A kibocsátott hang frekvenciája a befújás erősségétől, valamint a rész és az ajak távolságától függ.

Húrokra, pálcákra, levegőoszlopokra jellemző hang, melynek frekvenciája az a legkisebb érték amit az adott eszköz kibocsátani képes.

A folyadékokba, vagy gázokba merülő testekre a gravitációs erővel ellentétes felhajtóerő hat. A felhajtóerő nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék, vagy gáz súlyával.

Ha a hullámok útjába a hullámhossznál jóval nagyobb méretű akadályt helyezünk, akkor a hullámok egyenes vonalú terjedése miatt a hullámtér bizonyos pontjaiba nem jut el a hullám. Fény esetén az akadály után visszaverő felületet helyezve (ernyő) az akadály méretétől, az ernyő távolságától és a megvilágítás irányától függő területről nem jut fény a szemünkbe. Ezt a területet sötétebbnek látjuk, ezt nevezzük az adott test (akadály) árnyékának, árnyékterének.

Az átlagsebesség számszerűen megegyezik az az összes megtett út és az ehhez szükséges idő hányadosával. Képlete: v_átlag = s/t, ahol s az összesen megtett út, t az út megtétele közben eltelt idő (beleértve a megállásokat is). Az átlagsebesség mértékegysége az SI mértékrendszerben: méter/másodperc, jele m/s. Használatos még a km/h és km/s egységek is.

A beesési pontban a felületre állított merőlegest, beesési merőlegesnek nevezzük. Görbült felületek esetén a beesési merőleges a beesési pontban a felület érintősíkjára állított merőleges egyenes.

A beeső fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szögét, beesési szögnek nevezzük.

A gravitációs állandó meghatározására szolgáló kísérlet. A módszert először 1798-ban Henry Cavendish alkalmazta. Torziós szál végén lévő vízszintes rúd két végére ismert tömegeket helyezett és ezekhez jóval nagyobb szintén ismert tömegű két testet közelített. A torziós inga elfordulásából következtetett a gravitációs állandó nagyságára. Eötvös Lóránd pontosította a mérést a későbbiekben.

Az egyenletes körmozgás gyorsulását centripetális (középpontba mutató) gyorsulásnak nevezzük. A centripetális gyorsulás nagyságát az a_cp=v²*r összefüggés adja meg, ahol a_cp a centripetális gyorsulás jele, v a kerületi sebesség, r a körpálya sugara.

Egyenes mentén kialakuló állóhullámok periódikusan ismétlődő, nyugalomban lévő pontjai.

Támasznál, csuklónál a rögzítés pontjában ébredő erő.

Az érdes felületen csúszó testre, a test sebességének irányával ellentétes irányba ható erő A csúszó surlódás miatt a testre ható fékezőerő nagysága jó közelítéssel a felületet nyomó erővel arányos. Képlete: F_cs=F_ny*mű, ahol F_cs a csúszó súrlódási erő, az F_ny a nyomóerő, a mű a csúszó súrlódási tényező, amelynek számértéke függ a két érintkező felület megmunkáltságától, anyagi minőségétúl a hőmérséklettől, stb.

Azt a fizikai mennyiséget, amely megmutatja, hogy a csúszási súrlódási erő hányad része a felületet összenyomó erőnek, csúszási súrlódási együtthatónak nevezzük. Jele: μ. Mértékegysége nincs, mivel viszonyszám.

Az olyan kiterjedt testet, amelynél a testet alkotó pontok távolsága a jelenség folyamán megváltozhat, deformálható testnek nevezzük.

A zenében használt hangok hangsort alkotnak. A leggyakrabban használt hangsor a diatronikus sor. Egy oktávon belül hét hangot különböztet meg: c, d, e, f, g, a, h. Hanghoz viszonyított hangközei: 1, 9/8, 5/4, 4/3, 3/2, 5/3, 15/8, 2

A dinamika a mechanikának az a része, amely a mozgásokat abból a szempontból vizsgája, hogy mi az oka az egyes mozgástípusok létrejöttének. A testre ható erők függvényében meghatározza a mozgás pályáját.

Disszonáns hangközök az egész hang (8:9), a félhang (15:16), a kis szeptim (5:9) és a nagy szeptim (8:15).

A hullámforrás (pl. hang) és a megfigyelő közeghez viszonyított relatív sebessége miatt a kibocsátott és az érzékelt hullám frekvenciája közt különbséget tapasztalunk. A hullámforrás közeledésekor a megfigyelő magasabb, távolodásakor alacsonyabb frekvenciájú hullámot észlel. Ennek az az oka, hogy bizonyos irányokban feltorlódnak, más irányokba pedig ritkulnak a hullámok.

A megfigyelő által észlelt hang magassága megváltozik, ha a hangforrás és a megfigyelő egymáshoz képest mozog. Az észlelt hangmagasságváltozás annál nagyobb, minél nagyobb a relatív mozgás sebessége, minél gyorsabban változik a hangforrás és az észlelő közötti távolság. Ha a távolság nő, a hangnak nagyobb utat kell megtennie, s a hang mélyebbnek hallatszik. Ha a hangforrás és az észlelő közötti távolság csökken ezáltal a hang magasabbnak hallatszik. (A Doppler-effektus megfigyelhető mentőautók sziréna hangjánál.)

Ha a körpályán mozgó test érintőirányú gyorsulásának nagysága állandó (nem nulla), egyenletesen változó körmozgásról beszélünk.

A legegyszerűbb emelő típusú egyszerű gép az emelőrúd. Ha az emelőrúd a végén van megtámasztva és így a végpontja körül tudjuk elforgatni, akkor egyoldalú emelőről beszélünk.

Az ék lejtő típusú egyszerű gép, mely egy kis hajlásszögű, mozgatható lejtő.

Két test kölcsönhatása során egymásra ugyanakkora nagyságú, de ellentétes irányú erőt fejtenek ki. Newton harmadik axiómája kimondja, hogy ha egy test erőt fejt ki valamely másik testre, a második test ugyanakkora nagyságú, de ellentétes irányú fejt ki az előző testre. Tehát az ellenerő létezik.

Valemely jelenségre, jelenségkörre vonatkozó, a valóságnak, az anyag reális tulajdonságainak többé-kevésbé megfelelő gondolatok rendszere, amellyel a valóságos jelenségek ok-okozati összefüggéseit akarjuk meghatározni. A tudományos elmélet mindig a megfigyelés, a kísérlet, a logikus következtetls adataiból, vagy az ezekből leszűrt axiómákból indul ki, s ezek figyelembevételével építi fel a magyarázat rendszerét. A felépítés során vezeti be a hipotéziseket.

A mértékegységek többszörösét vagy törtrészét általában előtétszavakkal (prefixumokkal) írjuk le. Az SI a következő prefixumokat engedélyezi: yotta (10²⁴), zetta (10²¹), exa (10¹⁸), peta (10¹⁵), tera (10¹²), giga (10⁹), mega (10⁶), kilo (10³), milli (10^-3), mikro (10^-6), nano (10^-9), piko (10^-12), femto (10^-15), atto (10^-18), zepto (10^-21), yocto (10^-24). Korlátozva használhatók még: hekto (10²), deka (10¹), deci (10^-1), centi (10^-2).

Egy m tömegű test h magasságba történő emelésekor a gravitációs erő ellenében W=m*g*h munkát kell végezni, ahol g a gravitációs gyorsulás. Ez az emelési munka.

Az emelő tengely körül elfordítható rúd, egyszerű gép.

A gravitációs mező inhomogenitásait kimutató eszköz, egy torziós szálon függő vízszintes rúd, melynek végein lévő azonos tömegekre különböző nagyságú erő hat, ha különböző a gravitációs tér erőssége. Ennek következtében a rúd elfordul. Az eszközt geofizikai kutatásokra használják, a kőolajkutatásban máig alapeszköz. Felszín alatti különböző sűrűségű kőzetek elhelyezkedése mutatható ki vele.

A testet érő összes erőhatás vektori összege.

Párhuzamos hatásvonalú, ellentétes irányú, egyenlő nagyságú két erőt erőpárnak nevezünk.

A testre ható erőt az erőhatást kifejtő környezet fizikai jellemzőivel adja meg: pl. rugalmas, gravitációs, elektromos erőtörvényről beszélhetünk.

A függőlegesen felfelé hajított test pályájának legfölső pontjában egy pillanatra megáll. Ezután úgy mozog, mintha ebből a magasságból szabadon esne. A szabadon eső test által megtett út, és a maximális emelkedési magasság segítségével meghatározható.

Az exponenciális függvény az egyik legfontosabb függvény a matematikában. Szokásos jelölése ex vagy exp(x), ahol e egy matematikai állandó, a természetes alapú logaritmus alapja, értéke körülbelül 2,718281828, és Euler-féle számnak is szokták hívni. Alapvető jelentőséggel bír mind a matematika elméletében, mind a mérnöki, pénzügyi, közgazdaságtani stb. alkalmazásokban.

Az összetett hangnak az alaphangnál magasabb frekvenciájú komponense.

A halmazállapotok egyike, melyben az anyag felveszi a tartóedény alakját.

Az erő forgásállapot változtató hatását jellemző mennyiség (M). Annak az erőnek van forgató hatása, melynek hatásvonala nem megy át a forgástengelyen és nem párhuzamos vele. A forgatónyomaték az erő és az erőkar szorzata: M=F*k, ahol az erőkar (k) a forgástengely és az erő hatásvonalának távolsága. Előjeles mennyiség, a forgató hatás irányának megfelelően pozitív, ha az óramutató járásával ellenkező irányba forgat, negatív ellenkező esetben.

Merev test olyan mozgása, melynél a test pontjai egy meghatározott egyenesre, a forgástengelyre merőleges síkban körmozgást végeznek.

Egy forgómozgást végző test szöggyorsulása egyenesen arányos a testre ható forgatónyomatékkal.

A bolygómozgások értelmezésében a Földet a mindenség középpontjába állító elmélet.

Mesterséges holdak olyan Föld körüli pályája, amikor a hold keringési ideje és a Föld tengely körüli forgási sebessége megegyezik. Ezek a műholdak mindig a Föld ugyanazon pontja felett találhatóak. Általában távközlésre, meteorológiai megfigyelésekre használják őket.

Olyan mozgás mely során a test sebességének iránya változik.

A testen végzett gyorsítási munka növeli a test mozgási energiáját: W=m*a*s=1/2*m*v², ahol m a test tömege, a a test gyorsulása, míg s az utat jelöli.

Egy test mozgásának a(t) függvényét megadó görbe.

A hang magasságát a hanghullám frekvenciája adja meg. Minél nagyobb a frekvencia, annál magasabb a hang.

A hangot alkotó felharmónikusok intenzitás aránya adja a hang színezetét.

Akkor következik be, ha a hangforrás sebessége eléri a hang terjedési sebességét. A feltorlódott hanghullámok energiája egyetlen robbanásszerű jelenségben oszlik szét a térben.

Azt a beesési szöget, amelyhez 90°-os törési szög tartozik, határszögnek nevezzük. Csak akkor beszélhetünk határszögről, ha a fény optikailag sűrűbb közegből ritkább közegbe lép át.

(Newton III.törvénye) Két test kölcsönhatásakor mindkét test erővel hat a másikra, ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. A két erőt erőnek és ellenerőnek nevezzük.

Azt a fizikai mennyiséget, amelyik megadja, hogy a befektetett összes energia vagy munka mekkora része alakul át számunkra hasznos energiává, hatásfoknak nevezzük.

Egy erő hatásvonalának azt az egyenest nevezzük, amely mentén az erő kifejti a hatását. Az erő hatásvonala átmegy az erő támadáspontján és párhuzamos az erő vektorával.

Azt a vektort, amely a vonatkoztatási rendszer origójából egy test helyére mutat, helyvektornak nevezzük. A helyvektor jelölése: r.

A földfelszíntől h magasságban lévő m tömegű test helyzeti energiája: E=m*g*h. A helyzeti energia a munkával egyenlő, amit a gravitációs mező ellenében kell végezni, miközben az m tömegű testet h magasságba emeljük.

A hengerkerék két állócsiga, amely közös tengelyre van szerelve. Az elnevezése onnan származik, hogy a terhet (G) rendszerint a kisebb sugarú (r) csigához, a hengerhez rögzítjük, míg az erőt (F) a nagyobb sugarú (R) csiga, a kerék kerületén fejtjük ki.

Összenyomhatatlan folyadékok mechanikáját a mérnöki gyakorlat igényeinek megfelelően tárgyaló tudományág.

A hidrosztatikai paradoxon egy kísérlet, amelyben különböző súlyú folyadékok egy mérlegen azonos súlyúnak tűnnek. A paradoxon feloldása az, hogy a hidrosztatikai nyomás nem függ a folyadék mennyiségétől, csak a sűrűségétől és a mélységtől vagy magasságtól.

Bizonyítás nélküli állítás (alapfeltevés, axióma), mely egy elmélet alapjául szolgál.

Testek mozgása során sebességének irányába eső vetülete. Áramló közegben a testre ható közegellenállás egyenesen arányos vele.

Valamely huzal megnyúlása egyenesen arányos a húzóerővel és a huzal hosszával, továbbá fordítottan arányos a keresztmetszeti felület nagyságával. Δl=F*l/E*A. A Hooke-törvény alakja a relatív megnyúlással és belső feszültséggel kifejezve: σ=ε*E.

A hullámhossz és a periódusidő hányadosa: c=l/T.

Felületi hullámok esetében az azonos fázisban lévő pontok a hullámkeltés helye körül valamely vonalon helyezkednek el. Pontszerű hullámforrás esetében ezek a vonalak koncentrikus körök, hosszú éllel keltett egyenes hullámok esetén ezek a vonalak egyenesek. Az egymás melletti, azonos fázisban mozgó pontok együtt úgynevezett hullámfrontot alkotnak.

A hullámmozgás esetén két szomszédos hullámhegy távolságát hullámhossznak nevezzük.

A hullámtér adott pontjának amplitúdója a pontba érkező hullámok által keltett kitérések összege.

Olyan hangeszköz, ami különböző vastagságú és feszítettségű húrok segítségével kelt hangot.

A merev test tehetetlenségi nyomatékának és szögsebességének szorzata a test impulzusnyomatéka, vagy perdülete. Jele: N. SI mértékegysége: kg*m²/s.

Egy rendszer impulzusát a rá ható külső erők eredője képes megváltoztatni.

Az olyan vonatkoztatási rendszereket, amelyekben a magára hagyott, más testek hatásától mentes tárgy sebessége sem nagyság, sem irány szerint nem változik, tehát teljesül a tehetetlenség törvénye, inerciarendszereknek nevezzük.

A koherens hullámok szuperpozíciója során létrejövő jelenséget interferenciának nevezzük. Az interferencia következtében egy időben állandó hullámkép alakul ki az adott hullámtérben.

Azokat az erőhatásokat, amelyek egy testet meghatározott pályán történő mozgásra kényszerítenek, kényszererőknek nevezzük.

Azoknak a felületeknek vagy görbéknek a matematikai egyenletei, melyeken az anyagi pontnak mozognia kell.

Kepler II.törvénye (a felületi törvény): a Naptól egy bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol.

Azokat a hullámokat, melyek interferenciára képesek, koherens hullámoknak nevezzük. Két vagy több hullám akkor tekinthető koherensnek, ha forrásaik azonos fázisban rezegnek.

Egy anyag részecskéi között fellépő vonzóerőt kohéziós erőnek nevezzük.

Abszolút konszonáns az oktáv (2:1), teljes konszonanciát mutat a kvint (3:2) és a kvart (4:3). Közepesen konszonáns a nagy terc (5:4) és a nagy szext (5:3), tökéletlen konszonanciát mutat a kis terc (6:5) és a kis szext (8:5).

Adott áramlási cső bármely keresztmetszetén időegység alatt áthaladó folyadékmennyiség állandó. Ez a folytonossági (kontinuitási) törvény.

Egy erőhatást akkor nevezünk konzervatívnak, ha egy zárt görbe mentén végzett munkája zérus.

Közömbös vagy indifferens az az egyensúlyi helyzet, amelyből ha kimozdítjuk a testet majd magára hagyjuk, a test a kimozdítás helyzetében marad egyensúlyban.