A kölcsönhatás fogalma

A természetben lejátszódó jelenségek nagy részénél azt látjuk, hogy a testek egymással kapcsolatba kerülnek. Ezek egy része olyan jelenség, amikor közvetlen kapcsolat lép fel a testek között. Ilyen pl. a szék és a rajta ülő ember vagy a mágnes és a hozzátapadó vasdarab viszonya. Előfordul azonban egymástól távol levő testek között is kapcsolat. Napos időben a bőrünkön is érezzük a távoli Nap melegítő hatását, és közismert a gravitációs hatás is a Föld és a Hold között. Mind a közvetlenül érintkező, mind a távolra ható testek esetében úgy fogalmazunk, hogy a testek között kölcsönhatás jön létre. Kölcsönhatás alkalmával az egymással kapcsolatba kerülő testek tulajdonságai általában megváltoznak.

A kölcsönhatások típusai

A kölcsönhatások sokfélék lehetnek abból a szempontból, hogy a test milyen lényeges tulajdonságában jön létre változás a kölcsönhatás eredményeként.

Az olyan kölcsönhatás, amely a testek hőállapotában hoz létre változást, a termikus kölcsönhatás. Termikus kölcsönhatás lép fel pl. víz melegítésekor vagy hőterjedés esetén.

Mechanikai kölcsönhatás alkalmával a testek alakjában vagy mozgásállapotában történik változás.

Ha műszálas porronggyal törölgetünk üvegtárgyakat, akkor mindkét test elektromos állapotba kerül, és közöttük elektromos kölcsönhatás is felléphet.

Az elektromos hálózatba szerelt automata biztosíték az elektromos áram mágneses hatása alapján működik. Ilyenkor mágneses kölcsönhatásról beszélünk.

Az elektromos és mágneses kölcsönhatás igen gyakran egyszerre jelenik meg (pl. televízió és rádió), ezért szokás elektromágneses kölcsönhatásról is beszélni.