Sok olyan probléma, jelenség adódik, ahol nem elegendő egyetlen tárgy vizsgálata, hanem a testek közötti kölcsönhatás igen nagy szerepet játszik. Ilyen például két biliárdgolyó ütközése, egy focista fejelése vagy az a kérdés, hogy miért gyorsul föl olyan nagy sebességre a teniszlabda, amikor erősen megütik. Ezekben az esetekben egyszerre több test mozgását kell leírjuk a köztük felismerhető kölcsönhatásokat is figyelembe véve. Ez hasonló módon történik, mint egy test esetében, azonban ezúttal több egyenletet kell majd fölírnunk és több testet vizsgálunk.

Az egymással valamilyen kölcsönhatásban lévő testek egy meghatározott csoportját rendszernek nevezzük.

A definíció alapján fölmerülhet a kérdés, hogy mi legyen a testeknek az a csoportja, amit rendszernek tekinthetünk. A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy mindig a vizsgált probléma határozza meg a rendszerbe tartozó tárgyakat.

Két biliárd golyó ütközésekor a rendszert a két golyó alkotja. Természetesen mindkét golyóra hat a Föld és az asztal, ha azonban ezek nem befolyásolják az ütközés utáni mozgásukat a vízszintes síkon, akkor az asztalt és a Földet - célszerűen - nem tekintjük a rendszerhez tartozónak.

Másik példaként tekintsünk egy könnyű csigán átvetett ideális fonál két végén függő testekből álló elrendezést! A csigán átvetett kötél miatt a testek csak együtt mozoghatnak, ezért ebben az esetben a két test, az elhanyagolható tömegű csiga és kötél alkotja a rendszert. Természetesen a rendszer tagjai más, a rendszerhez nem tartozó testekkel is kölcsönhatásban vannak. Ezek a felfüggesztés és a Föld. Ők azonban a mozgás során végig nyugalomban maradnak, ezért nem soroljuk őket a rendszer tagjai közé.