A földfelszíntől h magasságban lévő m tömegű test helyzeti energiája: E=m*g*h. A helyzeti energia a munkával egyenlő, amit a gravitációs mező ellenében kell végezni, miközben az m tömegű testet h magasságba emeljük.
Egy m tömegű test h magasságba történő emelésekor a gravitációs erő ellenében W=m*g*h munkát kell végezni, ahol g a gravitációs gyorsulás. Ez az emelési munka.
Rugó összenyomásakor vagy megnyújtásakor fellépő, a hosszváltozással ellentétes irányú és vele egyenesen arányos nagyságú erő: F=-D*Delta l, ahol D a rugóra jellemző állandó.
Azt a fizikai mennyiséget, amelyik megadja, hogy a befektetett összes energia vagy munka mekkora része alakul át számunkra hasznos energiává, hatásfoknak nevezzük.
P(t) függvény adott pillanathoz tartozó értéke. Váltakozó áram esetén a következő képen értelmezhetjük pillanatnyi teljesítményt: P=Umax*sin(w*t)*Imax*sin(w*t).