A kis belső átmérőjű csöveket hajszálcsöveknek nevezzük. (Ismert latin megfelelője a kapilláris elnevezés.)

Hajszálcsövesség-jelensége Töltsünk vizet egy olyan közlekedőedény rendszerbe, amely egyre szűkülő belső átmérőjű üvegből készült hajszálcső sorozatból áll. Azt tapasztaljuk, hogy a csövekben a vízszint a legszélesebb (nem kapilláris) szárban lévő szint fölé emelkedik, mégpedig minél szűkebb egy cső, annál magasabbra. Az is jól megfigyelhető, hogy a víz felszíne homorú. Ha a kísérletet higannyal végezzük el, a hajszálcsövekben a higanyszint a széles szárban lévő szint alá húzódik vissza (minél szűkebb a cső, annál mélyebbre), és a higany felszíne domború lesz.

A jelenséget hajszálcsövességnek nevezzük. Magyarázata a folyadékok nedvesítő, illetve nem nedvesítő tulajdonsága.

A hajszálcsövességen alapul a víz felszívódása a törülközőbe vagy a szivacsba, de fontos szerepe van a biológiában is, a növények életműködésénél, valamint a talaj nedvességviszonyainak alakulásában.

A kerti kapálásnak a gyomirtáson kívül még egy nagyon fontos szerepe van. A talajban, ha kiszárad, nagy méretű repedések keletkeznek, melyekben az eső- vagy öntözővíz mélyre lefolyik, s így a növények gyökerei már nem érik el azt. Ha megkapáljuk a földet, a nagyobb rögöket felaprítjuk, s ezzel sok kicsi, apró hajszálcsövet hozunk létre. Ezekben a víz megmarad, s a gyökerek hozzájutnak az éltető nedvességhez.

A víz felszínére ügyesen ráhelyezett borotvapenge, pénzdarab nem merül el, pedig sűrűségük lényegesen nagyobb a víz sűrűségénél. Az is megfigyelhető, hogy a víz felszíne a testek súlya alatt hártyaszerűen behorpad.

A folyadékfelszín átszakításához a kohéziós erők ellenében sok energia kell.

A folyadékhártya felszínének a lehető legkisebbre való összehúzódása energetikailag értelmezhető. Itt érvényesül, hogy stabil egyensúlyi helyzetben a helyzeti (felületi) energia a lehető legkisebb értéket veszi fel. Ez pedig a lehető legkisebb felületnagyságnál következik be.