A kit erjedt merev test egyensúlyának a feltétele nem adható meg olyan könnyen, mint ahogy ezt a pontszerű test esetén tettük. Ez azért van, mert a kiterjedt testre különböző pontokban ható ugyanakkora nagyságú és ugyanolyan irányú erőnek más-más a hatása.

Fejtsünk ki egy vízszintes asztalon fekvő hasábra minden esetben ugyanakkora nagyságú vízszintes F erőt! Attól függően, hogy hol hat az adott erő előfordulhat, hogy a test nem csak gyorsul, hanem az óramutató járásával azonos, vagy ellenkező irányban forog is. Láthatjuk, hogy a merev test mozgásában lényeges szerepe van annak a pontnak is, ahol az erő a testre hat.

Azt a pontot, ahol az erő a testre hat, az erő támadáspontjának nevezzük.

A tám adásponton kívül az is fontos, hogy milyen egy erő iránya. Ez az erő vektor jellegéből fakad. Rögzítsünk egy testet úgy, hogy az függőleges tengely körül foroghasson! Fejtsünk ki a testre közös támadáspontú, egyenlő nagyságú erőket úgy, hogy első esetben az erő a tengely előtt haladjon el, másodszor a tengely mögött, míg harmadszor a tengelyen keresztül!

Az erő hatására a test felülről nézve az óramutató járásával ellenkező irányba forog. Az erő a testet az óramutató járásával megegyező irányba forgatja. Míg az erő irányába eső egyenes átmegy a tengelyen és ekkor a test nem forog. Itt az erők támadáspontja megegyezik, de az irányuk különböző, és a hatásuk is más és más. Ebből az következik, hogy az erő iránya is lényeges.

Azt az egyenest, amely mentén az erő hat, az erő hatásvonalának nevezzük. A hatásvonal az erő támadáspontján átmenő az erő irányával párhuzamos egyenes.

A tap asztalat szerint az erőt a hatásvonala mentén szabadon eltolhatjuk, de önmagával párhuzamosan nem. Ha egy erő hatásvonala keresztülmegy a forgástengelyen, akkor ez tulajdonság az erő támadáspontjának hatásvonalon történő megváltoztatása után is megmarad, tehát az erő továbbra sem forgat. Ha azonban bármely irányban önmagával párhuzamosan mozgatjuk el az erőhatást, akkor az a testet a tengely körül elforgatja.