A hullámmozgás esetén két szomszédos hullámhegy távolságát hullámhossznak nevezzük.

Egyenes mentén terjedő hullám (kötél, gumiszál, gázoszlop).

Felületi hullámok a folyadékok felszínén keletkezhetnek. A folyadékrészecskék egyidejűleg végeznek longitudinális és transzverzális rezgést, ennek következtében elliptikus pályán mozognak.

Háromdimenziós, térben terjedő gömbhullám.

Nem poláros hullámok polárossá alakítása. Vonalmenti hullámok esetén pl. gumikötél egyik végét rögzítve keltsünk transzverzális hullámokat úgy, hogy előtte a kötélre keskeny rést tartalmazó deszkalapot fűzünk! Akárhogyan is mozgatjuk a kötél végét, a rés után csak olyan hullámokkal találkozhatunk, amely a terjedési irány és a rés által kijelölt síkban található. A rés tehát a sokféle síkú transzverzális hullám közül kiválaszt egyet. A jelenséget polarizációnak nevezzük, a hullámot pedig lineárisan polarizált hullámnak hívjuk. Elektromágneses hullámokat is polarizálhatunk.

Azokat a hullámokat, melyek interferenciára képesek, koherens hullámoknak nevezzük. Két vagy több hullám akkor tekinthető koherensnek, ha forrásaik azonos fázisban rezegnek.

A hullámtér adott pontjának amplitúdója a pontba érkező hullámok által keltett kitérések összege.

A hullámok terjedési tulajdonságai és törvényei levezethető abból az elvből, hogy a hullámtér minden pontja elemi hullámok kiindulópontja. Ezen elemi hullámok szuperpozíciója adja a hullámtér különböző pontjaiban észlelhető hullámkitérést.

Felületi hullámok esetében az azonos fázisban lévő pontok a hullámkeltés helye körül valamely vonalon helyezkednek el. Pontszerű hullámforrás esetében ezek a vonalak koncentrikus körök, hosszú éllel keltett egyenes hullámok esetén ezek a vonalak egyenesek. Az egymás melletti, azonos fázisban mozgó pontok együtt úgynevezett hullámfrontot alkotnak.

Ha a hullám terjedése során közeghatárhoz (a hullám sebessége a két közegben különböző) ér, törést szenved, mely a hullám irányának megváltozásával jár. Ezt nevezzük hullámtörésnek.

A megtört fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szögét, törési szögnek nevezzük.

A beesési pontban a felületre állított merőlegest, beesési merőlegesnek nevezzük. Görbült felületek esetén a beesési merőleges a beesési pontban a felület érintősíkjára állított merőleges egyenes.

A hullámok kiindulópontjából a végpontjuk felé mutató irány.

Mechanikai kölcsönhatás következtében bekövetkező rezgőmozgás.

Adott frekvenciájú tisztahangnál az a legkisebb hangintenzitás vagy hangnyomás, amely még hangérzetet kelt.

Ha a hang új közeg határfelületére érkezik, akkor annak egy részének terjedési iránya megváltozik és a hanghullámok az eredeti közegben haladnak tovább. A hullámok visszaverődésének törvényei érvényesek. A jelenség hétköznapi neve: visszhang.

Gyorsan változó elektromos jelek, rezgések időbeli lefolyását ábrázoló műszer.

Akkor következik be, ha a hangforrás sebessége eléri a hang terjedési sebességét. A feltorlódott hanghullámok energiája egyetlen robbanásszerű jelenségben oszlik szét a térben.

Azonos hullámforrásokból származó hanghullámok szuperpozíciója. Levegőoszlopokban állóhullámokat hoz létre.

Ha a hullámok útjába a hullámhossznál jóval nagyobb méretű akadályt helyezünk, akkor a hullámok egyenes vonalú terjedése miatt a hullámtér bizonyos pontjaiba nem jut el a hullám. Fény esetén az akadály után visszaverő felületet helyezve (ernyő) az akadály méretétől, az ernyő távolságától és a megvilágítás irányától függő területről nem jut fény a szemünkbe. Ezt a területet sötétebbnek látjuk, ezt nevezzük az adott test (akadály) árnyékának, árnyékterének.

A hang magasságát a hanghullám frekvenciája adja meg. Minél nagyobb a frekvencia, annál magasabb a hang.

Az összhangzatos vagy, más néven konszonáns zene olyan hanghullámokból áll, melyek hullámhosszai egymás egész számú többszörösei. Így ezek együttesen a fülnek kellemes elegyet alkotnak.

A zenében használt hangok hangsort alkotnak. A leggyakrabban használt hangsor a diatronikus sor. Egy oktávon belül hét hangot különböztet meg: c, d, e, f, g, a, h. Hanghoz viszonyított hangközei: 1, 9/8, 5/4, 4/3, 3/2, 5/3, 15/8, 2

A levegő befújáskor a légkamrába kerül, ahol a levegő útját egy rugalmas fémből készült nyelv zárja el, ami rezgésbe jön. A légáram ismétlődő megszakításokkal jut a csőbe, ahol sűrűsödéseket és ritkulásokat hoz létre. A keletkező hang magassága a nyelv és a légoszlop sajátfrekvenciájától függ.

Az egyenletesen temperált hangsorban az oktáv 12 egyenlő részre oszlik.

Diatonikus hangsornak nevezzük az olyan hétfokú hangsort, melyben öt egészhang és két félhang van úgy elhelyezve, hogy a félhangok a lehető legmesszebb legyenek egymástól. A nyugati zene nagyon gyakran használja ezt a hangsort. Akkordnak (hangzatnak) nevezzük a diatonikus hangsor több meghatározott fokának együttes megszólalását.

Disszonáns hangközök az egész hang (8:9), a félhang (15:16), a kis szeptim (5:9) és a nagy szeptim (8:15).

A disszonáns zenében az egyes hanghullámok között kisebb az eltérés (a hangok hullámhosszai nem egymás egész számú többszörösei), így ezek összessége bántó, kellemetlen dallamot eredményez.

Egyik, vagy mindkét végén nyitott levegőoszlop. A gerjesztett levegőoszlopban állóhullámok jönnek létre. A rezgés alapfrekcenciáját a levegőoszlop magassága határozza meg: f_n=n*c/2*l mindkét végén nyitott, f_n=(2*n-1)*c/4*l csak egyik végén nyitott gázoszlop esetén. Nyitott végen nyomásduzzadóhely, zárt végen csomópont jön létre.