Gáz halmazállapotban az anyagnak sem önálló alakja, sem szabad felszíne. Kitölti a rendelkezésre álló teret. A gázt alkotó részecskék méretükhöz képest nagy távolságra vannak egymástól, ütköznek egymással és a tartóedény falával. A közöttük lévő kölcsönhatási energia nem számottevő.

Az anyag kristályszerkezetű, vagy amorf állapota.

A halmazállapotok egyike, melyben az anyag felveszi a tartóedény alakját.

Ha egy testre erő hat, akkor alakja kisebb-nagyobb mértékben megváltozik. Az alakváltozás nagysága függ a test anyagától, méretétől, alakjától és a ráható erő nagyságától. Amennyiben az erőhatás az adott testre nézve, nagyobb egy bizonyos értéknél, megszűnése után a test nem nyeri vissza eredeti alakját. Ilyen esetben rugalmatlan alakváltozásról beszélünk.

(kompresszió) Olyan alakváltozás melynél a szilárd, cseppfolyós vagy légnemű anyag térfogata a határfelületére minden oldalon kifejtett egyenletes hatás miatt csökken.

Valamely huzal vagy rúd megnyújtásakor, összenyomásakor az erő növelésével az alakváltozás előbb-utóbb rugalmatlanná válik. Létezik egy olyan erő, amelynél kisebb erő hatására az alakváltozás még rugalmas, de nagyobb erő esetén már rugalmatlan. Ennek az erőnek és az eredeti keresztmetszetnek a hányadosát a rugalmasság határának nevezzük.

A Young-modulusz a szilárd testek anyagi minőségére jellemző nyújtással kapcsolatos rugalmassági állandója. Jele: E. A Young-modulus megmutatja, hogy egységnyi hosszúságú és keresztmetszetű huzal egységnyi megnyújtásához mekkora erőt kell kifejteni.
Képlete: E=l*F/(Delta l*A), ahol l a huzal eredeti hossza, a Delta l a megnyúlt hossz, az F a nyújtáshoz szükséges erő, míg az A a huzal keresztmetszete. A Young-modulus mértékegysége az SI mértékrendszerben a N/m².

Valamely huzal megnyúlása egyenesen arányos a húzóerővel és a huzal hosszával, továbbá fordítottan arányos a keresztmetszeti felület nagyságával. Δl=F*l/E*A. A Hooke-törvény alakja a relatív megnyúlással és belső feszültséggel kifejezve: σ=ε*E.

Zárt térben lévő folyadékban a külső erő okozta nyomás minden irányban gyengítetlenül továbbterjed. Ez a Pascal-törvény.

Összenyomhatatlan folyadékok mechanikáját a mérnöki gyakorlat igényeinek megfelelően tárgyaló tudományág.

A folyadékokban egyenletesen tovaterjedő nyomás bemutatására szolgáló eszköz. A folyadékot tartalmazó dugattyúval elzárt lombikban a folyadék felszínére a dugattyúval kifejtett nyomóerő hatása a folyadék minden pontján jelentkezik. Ez úgy válik szemléletessé, ha a lombik falán több kis nyílás van, melyeket papírral ragasztanak be. A megnövekvő nyomás átszakítja a a papírt.

Nyomásméró, folyadék, gázok és gőzök nyomásának mérésére szolgál. Legtöbb esetben ismert sűrűségű folyadékot tartalmazó U alakú cső, melynek egyik szára a mérendő nyomású térhez csatlakozik.

A hidrosztatikai paradoxon egy kísérlet, amelyben különböző súlyú folyadékok egy mérlegen azonos súlyúnak tűnnek. A paradoxon feloldása az, hogy a hidrosztatikai nyomás nem függ a folyadék mennyiségétől, csak a sűrűségétől és a mélységtől vagy magasságtól.

A levegő súlyából származó nyomást nevezzük légnyomásnak.

Régi kísérleti eszköz a légnyomás hatásainak bemutatására. Két üres fémgömbből áll, melyet egymás mellé helyezve a benne lévő levegő kiszivattyúzható. Egy idő után a félgömböket nagy erővel sem lehet szétválasztani egymástól.

Egyik végén zárt üvegcsövet színültig töltünk higannyal. Ezután a cső szabad végét befogva, nyílásával lefelé, függőlegesen, egy higanyt tartalmazó tálba állítjuk úgy, hogy nyílása a higanyfelszín alatt legyen. A nyílást szabaddá téve a higany egy része kifolyik a csőből, de valamennyi benne marad. A csőben maradó higanyoszlop magassága általában 74–78 centiméter közötti.

Archimédesz törvénye értelmében minden folyadékba, gázba merülú testre hat egy a nehézségi erővel ellentétes irányú erő, ezt nevezzük felhajtóerőnek.

Adott áramlási cső bármely keresztmetszetén időegység alatt áthaladó folyadékmennyiség állandó. Ez a folytonossági (kontinuitási) törvény.

A folyadékokban lévő áramfonalak szemléltetésére alkalmas eszköz.

Folyadékok áramlása esetén a folyadékban kiválasztott vékony áramfonal, melyben a folyadék áramlása egyenletesnek tekinthető.

Egy anyag részecskéi között fellépő vonzóerőt kohéziós erőnek nevezzük.

Nem nedvesítő folyadék esetén ha szilárd anyagra folyadékot csepegtetünk, akkor a folyadékcsepp megtartja eredeti gömbszerű alakját. Ez akkor következik be, ha a folyadék és a szilárd test részecskéi között jóval kisebb a vonzóerő (adhéziós erő), mint a folyadék részecskéi között fellépő (kohéziós) erő.

Nedvesítő folyadék esetén, ha szilárd anyagra folyadékot csepegtetünk, akkor az egyenletes réteg alakjában bevonja a felületet. Ez akkor következik be, ha a folyadék és a szilárd test részecskéi között jóval nagyobb a vonzóerő (adhéziós erő), mint a folyadék részecskéi között fellépő (kohéziós) erő. Ha csak kismértékben tér el a kettő egymástól, akkor szétterül a folyadék, de réteget nem alkot.

A kis belső átmérőjű csöveket hajszálcsöveknek nevezzük. (Ismert latin megfelelője a kapilláris elnevezés.)