A hangkeltő eszközök nagy csoportját azok az eszközök alkotják, amelyeknél sípok szólalnak meg.
Az ajaksípoknál a befújt levegő a nyílással szemben lévő éknek (ajak) ütközik, ahol örvények keletkeznek. Ezek a periodikusan leváló örvények hoznak létre nyomásingadozásokat, illetve hangokat az ajaksípok esetén. Az örvényképződés függ az áramlás sebességétől, így erősebb befújás esetén magasabb hang szólal meg.
A nyelvsíp
A nyelvsípoknál a befújónyíláshoz rugalmas lemez (nyelv) illeszkedik, ami befújáskor a külső légnyomás hatására elzárja a levegő útját. Nyomáskiegyenlítődés után a nyelv újra visszatér eredeti állapotába, és a folyamat periodikusan ismétlődik. Ez a periodikus nyomásváltozás hozza létre a hangot a nyelvsípokban.
Nyitott és zárt sípok
Másképpen szólal meg egy nyitott síp és egy zárt síp.
Nyitott sípról beszélünk, ha a befújással szemközti vég nyitott, zárt a síp, ha ez a vég zárt.
A tapasztalat szerint a zárt síp mindig mélyebben szól, mint az ugyanolyan hosszúságú nyitott síp.
A sípok esetében is állóhullámok keletkeznek, amelyeket a húrokon keletkező állóhullámokhoz hasonlóan szemléltethetünk. A nyitott végnél mindig ritkulás, a zárt végnél sűrűsödés található. (A síp azon végénél, ahol a hang keletkezik, mindig duzzadóhely van.) Ennek megfelelően a nyitott síp alaphangja félhullám, míg a zárt sípé negyedhullám. Nagyobb hullámhosszhoz kisebb frekvencia tartozik adott terjedési sebesség mellett, ez magyarázza, hogy a zárt síp hangja mélyebb.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
