A gravitációs állandó meghatározására szolgáló kísérlet. A módszert először 1798-ban Henry Cavendish alkalmazta. Torziós szál végén lévő vízszintes rúd két végére ismert tömegeket helyezett és ezekhez jóval nagyobb szintén ismert tömegű két testet közelített. A torziós inga elfordulásából következtetett a gravitációs állandó nagyságára. Eötvös Lóránd pontosította a mérést a későbbiekben.

A test gravitációs tömege, az anyag gravitációs hatás folytán kapott tulajdonsága. Mérleggel mérhető.

Vékony fémszálon függő rúd, melynek végeire helyezett tömegekre ható különböző kölcsönhatásokból származó erőpár nagyon kicsi változása is az inga elfordulásával jár, amiből az erő mértékére lehet következtetni .

A gravitációs mező inhomogenitásait kimutató eszköz, egy torziós szálon függő vízszintes rúd, melynek végein lévő azonos tömegekre különböző nagyságú erő hat, ha különböző a gravitációs tér erőssége. Ennek következtében a rúd elfordul. Az eszközt geofizikai kutatásokra használják, a kőolajkutatásban máig alapeszköz. Felszín alatti különböző sűrűségű kőzetek elhelyezkedése mutatható ki vele.

A körmozgást végző testhez a körpálya középpontjából húzott sugár a vezérsugár. Ahogy a test mozog a körpályán, a vezérsugár körbefordul.

Egy ellipszis főtengelye a leghosszabb húrja. A fókuszok felezőpontján a nagytengelyre merőlegesen állított egyenes által meghatározott húra kistengely.

Naprendszerünkben minden bolygó egy-egy ellipszispályán mozog a Nap körül. Ezeknek az ellipsziseknek az egyik közös fókuszpontjában a Nap található.

A bolygómozgások értelmezésében a Napot a mindenség középpontjába állító elmélet.

Kepler II.törvénye (a felületi törvény): a Naptól egy bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol.

A bolygók mozgásának kinetikai leírását a Newton-féle gravitációs törvény segítségével vezethetjük le. Johannes Kepler írta le először a Naprendszer bolygóinak mozgásával kapcsolatos törvényeit.

A Nap és a körülötte keringő égitestek összessége.

Föld körüli pályára állított ember alkotta szerkezet.

Föld körüli pályára állított ember alkotta szerkezet.

Mesterséges holdak olyan Föld körüli pályája, amikor a hold keringési ideje és a Föld tengely körüli forgási sebessége megegyezik. Ezek a műholdak mindig a Föld ugyanazon pontja felett találhatóak. Általában távközlésre, meteorológiai megfigyelésekre használják őket.