Galilei, Galileo(Pisa, 1564. 2. 15. - Arcetri, Firenze mellett, 1642. 1. 8.)Olasz fizikus és csillagász. Apja művelt, kivált a zenéhez értő firenzei nemes volt, aki fiát posztókereskedőnek szánta, egyben igyekezett a lehető legjobb képzésben részesíteni. A vallembrosai kamalduli kolostorban kitűnő alapokat kapott az ókori nyelvekből és irodalomból. Amikor apja látta fia kitűnő tanulmányi eredményeit, beleegyezett, hogy 1581-ben beiratkozzék a pisai egyetem orvosi karára. Közben azonban Ostillio Ilicci, a pisai egyetem matematikatanárának, a Galilei család barátjának ösztönzésére matematikát és fizikát is tanult, olyan érdeklődéssel, hogy e tanulmányok végül is eltérítették az orvosi pályától. 1585-től kezdve csak matematikával és mechanikával foglalkozott.Kezdetben az arisztotelészi filozófia híve volt, Eukleidész matematikája lelkesítette, és főleg Arkhimédész fizikája foglalkoztatta. Főként Guido Ubaldi del Monte, az ókori statika alapos ismerője volt rá irányító hatással, és az ő ösztönzésére dolgozott ki egy, a súlypont kérdéseit tárgyaló értekezést. Ugyancsak Ubaldi ajánlatára kapta meg 1589-ben a pisai egyetemen a matematika tanszéket. Ekkor történt, hogy az uralkodó herceg mostohatestvérének egy találmányi tervét Galilei hasznavehetetlennek nyilvánította. A kitörni készülő vihar elől Galilei 1592-ben a páduai egyetemre ment át, ahol 1610-ig matematikát tanított.Bár Kopernikusz világképével már Pisában megismerkedett, Páduában még Ptolemaiosz rendszerét tanította. 1604-ben azonban megfigyelték egy új csillag feltűnését, amely 18 hónap múlva eltűnt. Ezt a megfigyelést Galilei - és Kepler is - arra használta fel, hogy megtámadja Arisztotelésznek a világ állandóságát tanító kijelentését. 1609-ben hollandi mintára távcsövet készített, és ezt a velencei tanácsnak ajándékozta. A távcsővel tett felfedezéseit (a Hold felszínének megfigyelése, a Tejút csillagszerkezete, a Jupiter holdjainak a felfedezése) az 1610-ben Velencében megjelent 'Sidereus Nuncius' című könyvében írta le.1610-ben Pisában trónra lépett II. Cosimo, Galilei volt tanítványa, aki a tudóst sietett hazahívni. Ekkor lett „a pisai egyetem első Matematikusa és őfelsége, a Nagyherceg Filozófusa". 1611-ben Rómában az Accademia dei Lineei tagjává választotta. Még 1610-ben újabb csillagászati megfigyeléseket tett: felfedezte a Vénusz fázisváltozásait, a Szaturnusz gyűrűit, a napfoltokat, és azok mozgásából a Nap tengely körüli mozgását. Csillagászati észlelései Kopernikusz tanait támogatták. Érthető, hogy e felfedezésekkel és azok magyarázatával magára vonta a kopernikuszi világkép ellenzőinek haragját. 1612-ben jelent meg első olyan könyve; az 'Értekezés a vízen úszó vagy vízben mozgó tárgyakról', amelyben nyíltan állást foglalt Arisztotelész tanai ellen. A következő év végén a Benedetto Castellihez írott levelében bizonyítani törekedett, hogy a kopernikuszi elmélet összeegyeztethető a katolikus dogmákkal. Hasonló tartalmú levelet írt 1615-ben Pietro Dinihez és a Toscan nagyhercegnőhöz is. Ezek ugyan nem kerültek kiadásra, de másolat formájában széles körben ismertté váltak. 1615-ben V. Pál pápa Rómába hívatta, hogy nézeteit fejtse ki az ottani tudósok és egyházi emberek előtt. Galilei a hívásnak eleget is tett, de nem tudott arról, hogy még Rómába érkezése előtt Lorini dominikánus szerzetes bevádolta a Szent Hivatalnál (az inkvizíciónál), mellékelve a Castellihez írt levelének egyik másolatát. Ennek alapján titokban megindult a vizsgálat, és 1616. február 24-én a teológusok kimondták az ítéletet, amely szerint eretnek az az állítás, hogy a Nap a világ középpontja, és mozgást nem végez; valamint téves az a vélemény, hogy a Föld nem középpontja a világnak, és mozog. E határozatot közölték Galileivel is, de műveit nem tették indexre (nem tiltották el), sőt Bellarmino bíboros egy nyilatkozatot írt számára, amelyben tanúsítja, hogy Galileit senki nem vonta felelősségre, mindössze azt közölték vele, hogy a kopernikuszi tanok tévesek. A megnyugtató nyilatkozat birtokában Galilei 1616 júniusában visszatért Firenzébe.1632-ben kiadta a 'Párbeszéd a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról' című könyvét olaszul. E művéért már 1632-ben Rómába idézték az inkvizíció elé, ahol kényszerítették tanai megtagadására és börtönre ítélték, amit csakhamar házi fogsággá enyhítettek, de írásait ellenőrizték, illetve megsemmisítették. Az idős tudóst a lelki kínok mellett testi bajok is gyötörték, de még ilyen körülmények között is volt ereje és talált rá alkalmat, hogy megírja fő fizikai művét a 'Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből' című könyvet, amely 1638-ban jelent meg Leidenben. Galilei 1640-ben már teljesen vak és süket volt. Testi és lelki szenvedések között, de világos szellemmel halt meg. A firenzei Santa Croce templomban temették el, de csak 1737-ben engedélyezte az egyház, hogy sírját méltóképpen megjelöljék.

Az 1638-as fő művének megjelenésével szokás megjelölni a fizikának mint tudománynak a kezdetét. Ezt nem a könyv tárgya érdemli meg, hiszen a fizikához tartozó statikával már Arkhimédész és a hajításokkal pl. már Tartaglia is foglalkozott; megérdemli azonban Galilei módszere. Ő az első, aki a fizikai kutatásban hangsúlyozta a matematika és a kísérlet együttes szerepét. A fizikán belül őt tekintjük a kinematika megalapozójának. Megfogalmazta a mozgások relatív voltát, amelyet az egyenes vonalú egyenletes mozgásra mondott ki. Erre alapozva alkotta meg Newton a tehetetlenségi vonatkoztatási rendszer fogalmát, majd Einstein a Galilei-féle relativitás elvét kiterjesztette az összes fizikai jelenségre. Megfogalmazta a szabadesés és a lejtőn esés négyzetes úttörvényét. Ebben benne rejlik az a felismerés is, hogy az állandó mozgató hatás, az erő, állandó gyorsulást hoz létre. Newton erre támaszkodva bevezette a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg fogalmát, amelynek egzakt egyenlőségét Einstein mondta ki és Eötvös Loránd mérései nagy pontossággal igazoltak. Galilei a ferde és a vízszintes hajítást egy egyenes vonalú egyenletes mozgás és a szabadesés együttesének, tehát összetett mozgásnak fogta fel, és a mozgások összetevésének paralelogramma törvényét kihasználva állapította meg a hajítás parabolapályáját. Kísérletileg kimutatta, hogy az inga lengésideje független a kitéréstől, és azért az ingát órakészítéshez ajánlotta. Meghatározta a lengésidő és az inga hossza közötti összefüggést. Kísérleteihez több eszközt készített, ilyenek a hidrosztatikus mérleg, az arányosító körző, a léghőmérő, a csillagászati távcső, az állítható hajlásszögű csatornás lejtő. Foglalkozott hangtannal, és kísérletileg kimutatta, hogy a hang magassága a hangot adó anyag rezgésszámától függ, és hogy a húr rezgési ideje arányos a húrhossz négyzetgyökével. Állította azt is, hogy a fény terjedéséhez idő kell.

Galilei