Egy eldobott kavics, a kapus által kirúgott labda, vagy egy fegyverből kilőtt lövedék mozgását a fizikában hajításnak nevezzük. A hajítások tárgyalásánál a légellenállást nem vesszük figyelembe. Feltesszük, hogy az elhajított testre csak a Föld vonzása hat. Ennek az a következménye, hogy minden elhajított testnek függőlegesen lefelé mutató g gyorsulása van.

A függőlegesen lefelé hajított test mozgása speciális esete a kezdősebességgel rendelkező, egyenes vonalú, egyenletesen változó mozgásnak. Ebben az esetben a sebesség és gyorsulás vektorok azonos irányúak, mindkettő lefelé mutat. A függőlegesen lefelé hajított test út-idő függvényét megkapjuk, ha a v kezdősebességet és a g gyorsulást behelyettesítjük az általános összefüggésbe:

,

ahol t a mozgás kezdetétől eltelt idő, s a hajítás helyétől lefelé megtett út hossza. Ha a test helyét megadó vonatkoztatási rendszer kezdőpontjának a hajítás helyét választjuk, és a lefelé mutató irány a pozitív, akkor ez a függvény egyúttal a test hely-idő grafikonja is.

A függőlegesen lefelé hajított test mozgása speciális esete a kezdősebességgel rendelkező, egyenes vonalú, egyenletesen változó mozgásnak. Ebben az esetben a sebesség és gyorsulás vektorok azonos irányúak, mindkettő lefelé mutat. A függőlegesen lefelé hajított test sebesség-idő függvényét megkapjuk, ha a vkezdősebességet és a ggyorsulást behelyettesítjük az általános összefüggésbe:

,

ahol v a pillanatnyi sebesség, t a mozgás megkezdésétől eltelt idő. Ebben az esetben a lefelé mutató irányt választottuk pozitívnak.