A mindennapokban gyakran használt optikai eszköz a fényképezőgép. A fényképezőgép tulajdonképpen a sötétkamra (camera obscura) lencsével ellátott változata. A fényképezőgépben a gyűjtőlencse (lencserendszer) a kétszeres fókusztávolságnál messzebb lévő tárgyakról valódi, fordított állású, kicsinyített képet állít elő a filmen. (Fontos, hogy a kép valódi, különben nem lenne a filmen kémiai reakció.) Különböző tárgytávolságokhoz különböző képtávolságok tartoznak. A lencse mozgatásával (távolságállítás) érjük el, hogy a film mindig az éles képnek megfelelő helyen legyen. Adott képtávolság esetén nemcsak egy adott távolságra lévő tárgyról kapunk éles képet, hanem egy bizonyos tárgytávolság-tartományon belül levőkről is. Ez a tartomány az úgynevezett mélységélesség. A tárgytávolság növekedésével, vagy a bemenőnyílás (fényrekesz, blende) szűkítésével a mélységélesség nő.
A filmen a rávetített fény kémiai reakciót vált ki. Ehhez megfelelő fénymennyiség szükséges, amelyet a megvilágítási idő (exponálási idő) helyes megválasztásával biztosítunk. Ez alatt az idő alatt a film előtt található zárszerkezet nyitva van. A bemenőnyílás (blende) szűkítésével nő a mélységélesség, de csökken a fénymennyiség. Az exponálási idő növelése viszont az elmozdulás veszélyét is növeli. Ezért fényképezéskor a blende és az exponálási idő összehangolt, legkedvezőbb beállítására kell törekedni.