Mozgási indukció

Képzeljük el, hogy mágneses mezőben mozog egy fémtárgy, a mágneses erővonalakra merőlegesen. A fémekben mindig vannak elmozdulásra képes szabad elektronok, míg az atommagok és a többi elektron helyhez kötött. Mivel mozgatjuk a fémet, minden benne lévő töltés is mozog. A mágneses mező ezek mindegyikére erővel hat, azonban csak a szabad elektronok képesek elmozdulni. Ezért a fémtárgy egyik oldalán elektrontöbblet jön létre, viszont a másik felén elektronhiány keletkezik, hiszen onnan távoztak az elektronok.

A mozgó fémtestekben, mozgó vezetékekben mágneses mező hatására bekövetkező töltésszétválást mozgási indukciónak nevezzük.

Ha a szétvált töltéseket elvezetjük, a töltésszétválás leállás nélkül folytatódhat. Ezt úgy érhetjük el, ha nem mozgó elektromos vezetékekkel összekötjük a fémtárgy két ellentétes pontját. Ennek egyik módja az, ha a fémtárgy egy fémrúd, amely vezető sínpáron csúszik, és a síneket álló vezetődarabbal kötjük össze. Egy árammérő műszer közbeiktatásával mérhetjük a létrejövő áramot. A rúd alsó végén gyülekező elektronok a vezető síneken és az árammérő műszeren keresztül a rúd felső végéhez vándorolnak, ahol igyekeznek megszüntetni az elektronhiányt. amíg a rúd mozog, az árammérő elektromos áramot jelez. Azt mondjuk, hogy mozgási indukcióval áramot, pontosabban indukált áramot hoztunk létre.

Mozgási indukció nélkül nem működhetne a modern emberi civilizáció, mivel így állítják elő az elektromos áramot az erőművek. Az áramtermelő generátorokban mágneses mezőben tekercsek forognak, ezekben indukálódik az áram.

Indukált feszültség

Indukált áram