Optikai korong

Sík felületről a párhuzamos fénynyaláb párhuzamos fénynyalábként verődik vissza. A visszaverődés törvényszerűségeinek megállapításához optikai korongot (Hartl korongot) használunk.

A fokbeosztással ellátott korong közepére kis tükröt erősítünk. A korong a középpontja körül elfordítható. A korong elé helyezett szűrő a rábocsátott párhuzamos fénynyalábból keskeny, a korongon jól látható sugárnyalábot (fénysugarat) választ ki. A szűrőt úgy állítjuk be, hogy a fénysugár a tükröt a korong középpontjában érje.

A következő elnevezéseket használjuk:

• beeső fénysugár (s): a felülethez tartó fénysugár,
• visszavert fénysugár (s’): a felülettől távolodó fénysugár,
• beesési pont (O): ahol a beeső fénysugár a felületet éri,
• beesési merőleges (n): a beesési pontban a felületre állított merőleges,
• beesési szög (α): a beeső fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge,
• visszaverődési szög (β): a visszavert fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szöge.

Változtassuk a beesési szöget a korong elforgatásával, és olvassuk le a különböző beesési szögekhez tartozó visszaverődési szögeket a korong szélén!

Fényvisszaverődés

Megfigyelések szerint a fényvisszaverődés törvénye:

1. A beeső fénysugár, a beesési merőleges és a visszavert fénysugár egy síkban van.
2. A visszaverődési szög egyenlő a beesési szöggel.

A törvényt Euklidesz már Kr. e. 300 körül megállapította.

Optikai korong

Euklidesz (Kr. e. 300 körül)

Alexandriai matematikus. Elemek című műve a 19. századig világszerte használt tankönyve volt a geometriának. Megállapította a fényvisszaverődés törvényét.

Euklidesz