Azon testeket, melyek valamilyen energiaátalakulás következtében a látható fény tarományán belüli elektromágneses hullámot is kibocsátanak, elsődleges fényforrásnak nevezzük.

Kitejedt fényforrás esetén az árnyéktartomány azon része, ahonnan a fényforrás bizonyos pontjai közvetlenül láthatóak, mások azonban nem.

A Nap-Hold-Föld olyan együttállása, mely során a Föld elzárja a Nap sugarainak útját és árnyékot vet a Holdra.

Árnyékjelenségnek tekintünk minden olyan fénytani jelenséget, mely során a fény nem fényáteresztő akadályba ütközik, ilyenkor az akadály mögötti térrészre nem jut fény, a fény egyenes vonalú terjedése miatt. Ilyen árnyékjelenség a napfogyatkozás vagy a holdfogyatkozás.

Megfigyelő állomások: A megfigyelő röntgen- és gammacsillagászat fejlődése a XX. század közepén kezdődött el. A légkör erős elnyelése miatt a megfigyelések csak magasra feljuttatott ballonról, vagy az űrben elhelyezett távcsővel lehetségesek. Röntgencsillagászati céllal először 1949-ben bocsátottak fel rakétát a felsőlégkörbe. A rakétára szerelt Geiger-Müller-számlálóval észlelték az első égi röntgenforrást, a Napot. Ezután 13 éves szünet következett. Akkoriban nem gondolták, hogy vannak más olyan objektumok is az égen, amiknek kimutatható röntgensugárzása lenne. Mérföldkövet jelentett 1962-ben a R. Giacconi által vezetett rakétakísérlet: ekkor fedezték fel az első Naprendszeren kívüli röntgensugárzó égitestet. Az Aerobee kutatórakétán elhelyezett detektorral véletlenül találták meg az égbolt második legfényesebb röntgenforrását, a Scorpius X-1-et a Skorpió csillagképben (az X a röntgensugárzás angol nevéből származik: X-ray). Ez egy kettőscsillag, melynek egyik tagja valószínűleg egy fekete lyuk. Az új eredmény hatására sorban indultak a felsőlégkörbe a ballonok. 1963-ban felfedezték, hogy a Rák-köd irányából is érkezik röntgensugárzás, majd 1966-ban kimutatták az M87 galaxis gáznyúlványának sugárzását. A röntgenháttér felfedezése szintén a 60-as évek eredménye. Az sikerek hatására megszülettek az első űrtávcső-tervek.

(sötétkamra, lyukkamera), a legegyszerűbb optikai leképező rendszer. Egyetlen dobozból áll, melynek egyik oldalán kicsiny lyuk van vágva. Ha a lyuk elég kicsi, akkor a dobozon kívüli tárgyról a doboz belsejébe egy fordított állású, kicsinyített képet kapunk.

A fényérzet a látás folyamatának szakasza

Minden testet, amely csak a rá eső fény hatására látható, másodlagos fényforrásnak nevezünk.

Az igen vékony párhuzamos fénynyalábot fénysugárnak nevezzük.

A visszavert fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szögét, visszaverődési szögnek nevezzük.

A fény új közeg határához érkezve megváltoztatja terjedési irányát és az eredeti közegben halad tovább.

A felülettől távolodó fénysugarat, visszavert fénysugárnak nevezzük.

A felülethez tartó fénysugarat, beeső fénysugárnak nevezzük.

A tárgy optikai tengelyre eső vetületének és az optikai középpontnak távolságát tárgytávolságnak nevezzük.

Sík felületű, optikai leképezésre alkalmas eszköz, melyre a beérkező fénysugarak szabályos visszaverődése figyelhető meg.

Valódi képről beszélünk, ha a szemünkbe jutó fénysugarak metszették egymást ott, ahol a képet látjuk. A valódi kép ernyőn felfogható.

Az igen vékony keresztmetszetű alfa, béta vagy gamma sugárzás.

Gömbfelületekkel határolt olyan optikai leképező rendszer, mely a tükör optikai tengelyével párhuzamosan beérkező és rajta visszaverődő fénysugarakat úgy szórja szét, mintha azok egyetlen pontból, a fókuszpontból indultak volna ki (szórótükör).

Geometriai optikában használatos módszer a tükrök és lencsék optikai leképezése során előálló tárgy képének megszerkesztésére.

A domború tükör az optikai tengellyel párhuzamos fénysugarakat úgy veri vissza, hogy azok meghosszabbításai a tükör mögött egy pontban (kis térrészben), a domború tükör fókuszpontjában metszik egymást. Képalkotása alkalmassá teszi nagyítókban, távcsövekben történő felhasználásra. A fókusztávolság a görbületi sugár felével egyezik meg, feladatokban negatív előjellel használjuk.

Általában a geometriai optikában használatos fogalom. Azon gömb középpontját nevezzük egy gömbtükör vagy lencse geometriai középpontjának, amely gömbből származtatni lehet az illető gömbtükröt vagy lencsét.

Gömbtükör egy gömbszelet, melynek külső vagy belső felülete tükröz.

Optikai tükrök, lencsék optikai tengelyének az a kitüntetett pontja, ahol a tengellyel párhuzamosan beérkező fénysugarak áthaladnak, vagy úgy haladnak tovább, mintha abból indultak volna ki. Geometriai jelentése még az ellipszis kitüntetett pontjának megnevezése.

Azt a pontot, ahol a beeső fénysugár a felületet éri, beesési pontnak nevezzük.

Két eltérő anyagi minőségű közeg érintkezési pontjainak felülete.

a) A beeső fénysugár, a megtört fénysugár és a beesési merőleges egy síkban vannak. b) A beesési szög (α) szinusza egyenesen arányos a törési szög (β) szinuszával, az arányossági tényező pedig a második közegnek az elsőre vonatkozó törésmutatója (n_2,1): sinα= n_2,1*sinβ.

(refrakció), a fény terjedési irányának megváltozása valamely közeg határfelületén.

A felülethez tartó fénysugarat, beeső fénysugárnak nevezzük.

(fata morgana), fénytörésen alapuló természeti jelenség. Rendezett, zavartalan (örvénylésektől mentes), különböző hőmérsékletű légrétegeken keresztül a fény úgy törik meg, hogy a tárgy képét magasabban látjuk valódi helyzeténél. Bizonyos feltételek mellet az is előfordulhat, hogy fordított állású képet látunk.

Azt a beesési szöget, amelyhez 90°-os törési szög tartozik, határszögnek nevezzük. Csak akkor beszélhetünk határszögről, ha a fény optikailag sűrűbb közegből ritkább közegbe lép át.

Amikor a fény új közeg határfelületéhez érkezik és az új közegben folytatja útját, akkor az új közegben haladó fénysugarat megtört fénysugárnak nevezzük. Ha optikailag ritkább közegből lép sűrűbbe, akkor a beesési merőlegeshez törik, ellenkező esetben a törési szög nagyobb lesz, mint a beesési szög.

Az optikai lencse gömbfelületdarabokkal, esetleg egyik oldalán síkkal határolt átlátszó test.

Optikai tükrök, lencsék optikai tengelyének az a kitüntetett pontja, ahol a tengellyel párhuzamosan beérkező fénysugarak áthaladnak, vagy úgy haladnak tovább, mintha abból indultak volna ki. Geometriai jelentése még az ellipszis kitüntetett pontjának megnevezése.

Gömbfelületekkel határolt optikai leképező eszköz, mely az optikai tengelyével párhuzamosan beérkező és rajta áthaladó fénysugarakat egyetlen pontban, a fókuszpontban gyűjti össze. Optikailag átlátszó anyagból készül, a görbületi sugarával jellemezzük. Aszimmetrikus esetben két görbületi sugárral írható le. Három csoportba sorolhatjuk őket: kétszeresen domború, sík-domború és homorúan domború.

Több optikai lencséből álló leképező rendszer (pl. távcső).

Az az időtartam, ami alatt a fényérzékeny lemezt, filmet az optikai leképező rendszeren keresztül fény éri. Fototechnikai fogalom.

Lupe (franc. loupe), a kézi nagyító neve. A szemorvos nem annyira a lupe nagyító hatását, mint inkább a fénygyüjtését használja föl a szem külső részének vizsgálására. Ha ugyanis az ablak vagy a lámpa fényét a nagyítóval gyüjtve vetik a szemre, ebben a fókuszos vagy fokális világításban a finomabb elváltozások is jobban meglátszanak.

A lencsék jellemzésére a fókusztávolságot vagy annak reciprokát használjuk. A méterekben megadott fókusztávolság reciprokát dioptriának (D) nevezzük.

A szemgolyó túl hosszú, ezért a párhuzamos fénysugarak (a sugárizom nyugalmi helyzetében) a retina előtt metszik egymást, így a távoli pontok képe apró kör (életlen), és csak a közeli pontok képe éles.

Optikai eszközökben alkalmazott lencse, ami összegyűjti a fénysugarakat.

A belnde egy kör alakú, általában változtatható átmérőjű nyílás, amely optikai készülékek (fényképezőgép, kamera) vagy optikai rendszerek lencséin áthaladó fény mennyiségét szabályozni képes.

(camera obscura), a legegyszerűbb optikai leképező rendszer. Egyetlen dobozból áll, melynek egyik oldalán kicsiny lyukat kell készíteni. Ha a lyuk elég kicsi, akkor a dobozon kívüli tárgyról (gyertya) a doboz belsejébe egy fordított állású kicsinyített képet kapunk.

Fényképezéshez kapcsolódó optikai fogalom. A mélységélesség az objektívhez legközelebb és attól legtávolabb lévő még éles pontok távolsága. Ha nagy a mélységélesség, akkor a képen lévő téma nagy része éles, ha kicsi, akkor csak a kép fő témája.

A távollátás (hiperopia)a szem betegsége: a szemgolyó túl rövid, a párhuzamos fénysugarak, a sugárizom nyugalmi helyzetében a retina mögött metszik egymást, így már a távoli tárgyak esetén is össze kell húzódnia. Közeli tárgypont képe apró kör (életlen).

A fény törésén alapuló természeti jelenség, akkor látható, ha a megfigyelő és a Nap közé esőfüggöny, vízpermet kerül. A megfigyelő szemébe jutó fény a vízcseppeken való törések és teljes visszaveerődések következtében színeire bomlik. Ennek és a sugármenetek vizsgálatának figyelembe vételével a megfigyelő kb. 42 fokos látószög alatt színes körívet lát a horizonton. Valójában jóval több szivárvány keletkezik, de szerencsés esetben is csak még egy további érzékelhető.

Több, különböző hullámhosszú fény keveréke, ahol az egyes komponensekre jutó kisugárzott teljesítmény azonos.

Kiegészítő (komplementer) színek összekeverése fehér színt eredményez.

Fényforrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás optikai törő közegen színekre történő felbontása és a kép térben hullámhossz szerinti megjelenítése.