Két test kölcsönhatásakor fellépő erő, amely az egyik test tömegközéppontjából a másik test tömegközéppontjába mutató iránnyal ellentétes irányba mutat.

Bármely elektromos töltés maga körül elektromos mezőt (erőteret) hoz létre. Ha az elektromos mezőbe töltött testet helyezünk, akkor a testre erő hat.

A proton elemi töltésének egész számszorosa.

Épületek legmagasabb pontjára szerelt olyan eszköz, mely képes a villám (elektromos ív) energiáját a talajba vezetni. Nevétől eltérően nem a villám kialakulását akadályozza, hanem magához vonzza azokat, így védi meg az adott épületet a villám mechanikai és termikus hatásaitól.

Testeknek dörzsölés, érintkezés után létrejövő olyan állapota, melyben a környezetükben lévő anyagdarabkákat magukhoz vonzzák.

A testek anyagi minőségétől, geometriai alakjuktól, hőmérsékeltüktől függő tulajdonsága, mely jellemzi a rajta átfolyó elektromos áram továbbításával szembeni viselkedését. Ezt a képességet egy mérhető mennyiséggel fejezhetjük ki, melyet elektromos vezetőképességnek nevezzük, és az elektromos ellenállás reciprokával mérjük.