Kapcsoljunk egy tekercset árammérő műszerhez, majd mozgassunk felé egy rúdmágnest. A műszer áramot jelez. A rúdmágnest távolítva ismét áramot jelez a műszer, csak ellentétes irányút. Az áram irányát a mozgatás iránya határozza meg, az áram nagysága pedig tekercs esetében függ a menetszámtól és a mozgatás sebességétől. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy a rúdmágnes mozgatásakor a tekercs helyén változik a mágneses mező, és a változó mágneses mező elektromos mezőt kelt (indukál), ami az eredetileg nyugvó töltéseket elindítja, tehát áramot hajt a tekercsben. Változtathatjuk-e a mágneses mezőt úgy, hogy közben semmilyen mechanikai mozgatást s Indukált áram em végzünk? Igen, ezt például egy elektromágnes segítségével tehetjük meg a legegyszerűbben úgy, ha az elektromágnes áramát ki-be kapcsolgatjuk. A változó elektromágneses teret egy másik tekercs segítségével észlelhetjük.

Állítsuk össze két tekercsből álló elrendezést, amelyeket egy közös vasmag köt össze. Az egyik tekercshez egy kapcsolón keresztül csatlakoztassunk egy zsebtelepet, míg a másik tekercs kivezetéseire csatlakoztassunk egy feszültségmérő műszert. Amikor a kapcsolót be-, illetve kikapcsoljuk, a feszültségmérő mutatója jelez, ellentétes irányokba lendül ki. Ha az első tekercsen állandó nagyságú áram folyik, a műszer nem mutat semmit.

Ha a zsebtelepet és a kapcsolót a másik tekercshez, a mérőműszert pedig az elsőhöz kapcsoljuk, akkor is ugyanezt a jelenséget észlelhetjük. Az egyik tekercs változó mágneses tere a másik tekercsben elektromos mezőt indukál, amit feszültségmérő műszerrel kimutathatunk. Ezt a jelenséget nyugalmi indukciónak nevezzük. Mivel a két tekercs szerepe felcserélhető, szokás kölcsönös indukcióról is beszélni.

A szikrainduktorban olyan nagy menetszámú tekercseket alkalmaznak, hogy az eszköz képes több 1000 V feszültséget előállítani.