A kiteregetett ruha megszárad, a rajta lévő víz szobahőmérsékleten is gőzzé alakul. A szárítóhelyiség levegőjében gyakran jól érezhető a vízpára mennyiségének növekedése. Fürdés után egy idő múlva bőrünk megszárad, de száradás közben kicsit fázunk, még jó melegben is. A folyadékok már forráspont alatti hőmérsékleten is légneművé válnak, gőzzé alakulhatnak, ezt a folyamatot párolgásnak nevezzük. A párolgáshoz is energiát vesz fel a folyadék a környezetétől. Ruhaszárítás közben a környező levegőtől kapja a víz az energiát. Ha bőrünkről párolog a víz, az energiát testünk adja át, ezért fázunk.
Természetesen nem csak a víz, hanem minden folyadék párologhat. A víznél sokkal gyorsabban párolog például az alkohol. A párolgás mértéke is függ a folyadék anyagi minőségétől.
Erről meggyőződhetünk a következő megfigyeléssel.
Mérjünk ki néhány csepp egyenlő mennyiségű (tömegű) és hőmérsékletű (pl. szobahőmérsékletű) vizet és alkoholt egy-egy kis üvegedénybe! Figyeljük az időt, amely a teljes eltűnésükhöz (elpárolgásukhoz) szükséges! Az alkohol sokkal gyorsabban párolog el az edénykéből, mint a víz. A gyors párolgás sok energiát igényel, ezért az alkohol sokkal jobban lehűl, mint a víz. Ha a kísérletet éterrel végezzük el, ami még gyorsabban párolog, akkor még erősebb lehűlést tapasztalhatunk.
A párolgás során, a környezettől felvett energia következtében, a folyadék részecskéi egyre élénkebben mozognak. Az elegendően nagy sebességű - energiájú - részecskék képesek kilépni a folyadékból. Idővel minden részecske megfelelő energiát kap, ezért fogy el előbb-utóbb a szabadon hagyott víz, alkohol, éter stb.
A párolgás mértéke függ a hőmérséklettől is. A tapasztalatok szerint a folyadékok minden hőmérsékleten párolognak, de magasabb hőmérsékleten általában gyorsabban. A párolgást egyéb körülmények is befolyásolják. Például a párolgó felület nagysága, mert a nagyobb felületről több részecske képes kilépni. Hasonlóan gyorsítja a párolgást, ha a folyadék fölötti térből a légáramlat elszállítja a gőzt.