A mindennapi életben gyakran arra törekszünk, hogy a különböző hőmérsékletű testek vagy egy tárgy és a környezete között gyors legyen az energiaátadás. Például amikor a fürdőkádban kellemesen langyos vízben akarunk fürdeni, vagy evés előtt le akarjuk hűteni a forró ételt. Ilyenkor tehát igyekszünk gyorsítani az energiaátadást, például kezünkkel segítjük a víz keveredését a fürdőkádban, kanalunkkal kavarjuk a forró levest. Azt várjuk, hogy a közös hőmérséklet, a termikus egyensúly minél előbb kialakuljon.

Más esetben éppen az a célunk, hogy sokáig fenntartsuk a hőmérséklet-különbséget. Például igyekszünk melegen tartani a teát vagy kávét a termoszban, lakásunkat szigeteljük, hogy télen védjük a kinti hidegtől, a hűvös üdítőitalt hűtőládában visszük a strandra, hogy kellemes maradjon a hőmérséklete. Ilyenkor a közös hőmérséklet kialakulását lassítani akarjuk. Ezt azzal érjük el, hogy elszigeteljük egymástól a testet és környezetét.

A h őterjedés egyik módja a hővezetés, mely főleg a szilárd anyagok esetében jelentős. Ragasszunk egy fémrúdra viasszal rajzszögeket, majd láng fölött melegítsük a rúd egyik végét! A rajzszögek sorban leesnek, ami a rúd hővezetését mutatja.

A hővezetés az anyag belsejében megy végbe, anélkül hogy maga az anyag áramlana. A fémek jó hővezetők. Például a fém evőeszköz forró lesz, ha meleg ételt kevergetünk vele, a lábosok, fazekak nagy része fémből készül. Érdekes, hogy a fémtárgyakat télen és nyáron egyaránt hidegebbnek érezzük, mint a környezet hőmérséklete. Ha fémtárgyat megérintünk, gyorsan elvezeti kezünk melegét, sok hőt von el tőlünk, ezért tűnik hidegebbnek. (Pedig hőmérséklete természetesen megegyezik a környezet hőmérsékletével.)

Gyakran az a cél, hogy a felforrósodott gép alkatrésze minél gyorsabban lehűljön. Ezt látjuk a járművek esetében, ahol a motor külső falát nagy felületű, bordázott fémből készítik, hogy az áramló levegő minél hatékonyabban hűtse.