Kályhákban, kandallókban, vagy a régi konyhai tűzhelyekben szenet vagy fát égetnek, az olajtüzelésű kazánokban olajat. A mai konyhákban sok helyen a gáztűzhelyen elégő gáz biztosítja a szükséges energiát a főzéshez. Bármilyen éghető anyagot gyújtunk meg, hő szabadul fel. Ezt az energiát felhasználhatjuk melegítésre, aminek következtében valamely másik test vagy a környezet belső energiája növekszik. Minél többet égetünk el a fából, szénből, gázból vagy más tüzelőanyagból, annál több energiát kapunk.

Öntsünk főzőpohárba 20 ml (200 g) csapvizet, és mérjük meg a hőmérsékletét! Mérjünk le 2 g faforgácsot, meggyújtjuk, és tüzével melegítjük a főzőpohárban lévő vizet. A forgács elégetését követően mérjük meg újra a víz hőmérsékletét!

Megismételjük a kísérletet úgy, hogy faforgács helyett vele azonos tömegű denaturált szeszt égetünk el. Jegyezzük fel most is a kezdeti és a végső hőmérsékletet!

Ha összehasonlítjuk a két kísérletben a víz hőmérsékletváltozását, azt látjuk, hogy a víz belső energiája nem egyformán változott meg a kétféle melegítés hatására. Ezt úgy értelmezzük, hogy más-más energiát nyertünk a fa, illetve a denaturált szesz elégetése során.