Hőáramlás

A légnemű és a folyékony anyagokban a hőterjedés általában áramlással, a részecskék többé-kevésbé rendezett, egyirányú mozgásával történik. Ezt hőáramlásnak nevezzük. Jól megfigyelhető például, hogy a fűtőtestek fölött a fal és a mennyezet mindig sötétebb, porosabb, mint a helység többi részében. A fűtőtest által felmelegített levegő ugyanis fölfelé száll (viszi magával a porszemcséket), mert a sűrűsége kisebb, mint a hűvösebb levegőé.

Töltsünk vizet egy kémcsőbe, tegyünk bele egy jégdarabot, és melegítsük a kémcső alját borszeszégővel! Figyeljük meg, hogy a víz a melegítés hatására mozgásba jön, a felszínen úszó jég pedig a felfelé áramló meleg víz hatására gyorsan olvadni kezd. A jégdarabhoz áramlás juttatja el az energiát. Ezután a jégdarabot leszorítjuk a cső aljára, és csak a fölötte lévő vizet melegítjük. Látható, hogy a víz fölső rétegei már forrásban vannak, a cső alján viszont a víz alig melegszik, a jég csak nagyon lassan kezd olvadni. A víz tehát rossz hővezető, benne a hőátadás főleg áramlással történik.

Hősugárzás

A földi élet nem létezhetne a Nap energiája nélkül. A Napból kisugárzott meleg (a fénnyel együtt) viszont az űrön keresztül, közvetítő közeg nélkül érkezik hozzánk. Ebben az esetben az energiát nem részecskék áramlása, s nem a hővezetés közvetíti. Az energia hősugárzással jut el a Földre sok-sok millió kilométeren át. A sötét színű és érdes felületek lényegesen jobban elnyelik, majd idővel jobban kisugározzák a hősugarakat, mint a világos, fényes, sima felületek. A meleg folyadékot, gázt szállító csővezetékek külső felületét fényesre festik, hogy kevés energiát sugározzon a környezetbe. A kályha burkolata viszont sötét, hogy könnyen felmelegítse a szoba levegőjét.