Az anyag kristályszerkezetű, vagy amorf állapota.

Amelynél a szilárd anyag térfogata a határfelületére minden oldalon kifejtett egyenletes hatás ellenére nem csökken.

Zárt térben lévő folyadékban a külső erő okozta nyomás minden irányban gyengítetlenül továbbterjed. Ez a Pascal-törvény.

A nyomás mértékegysége az SI mértékrendszerben a pascal. Jele: Pa. Egy pascal a nyomás, ha egy négyzetméter felületre egy newton nagyságú erő hat.

A nyomás a nyomott felület (A) és a felületetre merőleges nyomóerőnek (F) a hányadosa.

A homogén tömegeloszlású anyagok sűrűségét úgy határozzuk meg, hogy tömegüket elosztjuk a térfogatukkal, vagyis a sűrűség megadja egységnyi térfogatuk tömegét. A tömeget szokás szerint m-mel, a térfogatot V-vel jelölve a sűrűség így írható fel:ρ=m/V,ahol a sűrűséget a görög ró betű (ρ) jelöli. A sűrűség SI mértékegysége a definíció alapján [ρ]=[m]/[V]=kg/m³. A hivatalos mértékegységen kívül használjuk még a g/cm³; kg/dm³; t/m³ egységeket is. A sűrűséget a test pontjainak környezetére is értelmezhetjük.

A nyomás a nyomott felület (A) és a felületetre merőleges nyomóerőnek (F) a hányadosa. Jele: p. p=FA. Mértékegysége:[p]=[F][A]=Nm2. A nyomás mértékegységét Blaise Pascal emlékére pascalnak nevezzük (Pa).

Folyadékok sűrűségének összehasonlítására alkalmas U alakú cső, melynek két szárába különböző folyadékokat öntve a két cső szintkülönbségéből következtethetünk a sűrűségarányokra.

Archimédesz törvénye értelmében minden folyadékba, gázba merülú testre hat egy a nehézségi erővel ellentétes irányú erő, ezt nevezzük felhajtóerőnek.

A folyadékokba, vagy gázokba merülő testekre a gravitációs erővel ellentétes felhajtóerő hat. A felhajtóerő nagysága egyenlő a test által kiszorított folyadék, vagy gáz súlyával.

A folyadék súlyából származó nyomást hidrosztatikai nyomásnak nevezzük. Adott mélységben a hidrosztatikai nyomás egyenesen arányos a folyadékoszlop magasságával, a folyadék sűrűségével és a gravitációs gyorsulás adott helyre jellemző értékével. p=ρ*h*g , ahol ρ a folyadék sűrűsége, h a mélység vagy a folyadékoszlop magassága, g a nehézségi gyorsulás.

Közel azonos frekvenciájú rezgés összegzésekor fellépő lassan változó amplitúdójú periódikus jelenség. Hangforrások esetén lüktető hangot hallunk, melynek oka a lebegésnél kialakuló csomópontok és duzzadóhelyek térbeli és időbeli változása. Más megközelítésben folyadékba helyezett vele azonos átlagsűrűségű test közeghez viszonyított mozdulatlansága.

Lemerülés az, amikor egy test attól merül el a vízben, hogy a sűrűsége nagyobb a vízénél. A testnek nem feltétlenül kell feneket érnie, de ha azt megteszi, és nem látszik ki belôle semmi a vízbôl, akkor a feltételt teljesíti.

A homogén tömegeloszlású anyagok sűrűségét úgy határozzuk meg, hogy tömegüket elosztjuk a térfogatukkal, vagyis a sűrűség megadja egységnyi térfogatuk tömegét. A tömeget szokás szerint m-mel, a térfogatot V-vel jelölve a sűrűség így írható fel:ρ=m/V,ahol a sűrűséget a görög ró betű (ρ) jelöli. A sűrűség SI mértékegysége a definíció alapján [ρ]=[m][V]=kg/m3. A hivatalos mértékegységen kívül használjuk még a g/cm3; kg/dm3; t/m3 egységeket is. A sűrűséget a test pontjainak környezetére is értelmezhetjük.

A kis belső átmérőjű csöveket hajszálcsöveknek nevezzük. (Ismert latin megfelelője a kapilláris elnevezés.)

Ha egy test olyan állapotba kerül, melynek következtében munkavégzésre képes, akkor azt mondjuk, hogy energiája van, energiával rendelkezik. Az ilyen állapot mindig valamilyen korábbi munkavégzés eredménye. Mechanikai energiával rendelkeznek a felemelt testek (helyzeti energia), a mozgó testek (mozgási energia) és a rugalmas alakváltozásra kényszerített testek (rugalmas energia).

Azt a fizikai mennyiséget, amelyik megadja, hogy a befektetett összes energia vagy munka mekkora része alakul át számunkra hasznos energiává, hatásfoknak nevezzük.

Nyugvó folyadékok elmélete.

Súrlódásmentes és összenyomhatalan folyadékok stacionárius áramlásánál egy vékony áramfonalra vonatkozó összefüggés: p + 1/2rv2+rgh = állandó. Ahol p a külső nyomás, ró az áramló közeg sűrűsége, v a sebessége, g a gravitációs gyorsulás, h pedig az áramfonal két vizsgált pontja közti szintkülönbség.