Az U-235 (235-ös urán izotóp) hasadásakor keletkező gyors neutronok ütközések általi lelassítását nevezzük a magfizikában lassításnak. Azt a közeget, amelyben a lassítás történik lassító közegnek vagy moderátornak nevezzük.

(1743-1794) francia kémikus, megállapította, hogy a levegő oxigén és nitrogén keveréke. Megalkotta a kémiai vegyületek elnevezésének rendszerét. Elsőként alkalmazta a tömegmegmaradás elvét a kémiai egyenletek leírásában.

Az atomomagban lévő nukleonok közötti igen erős, rövid hatótávolságú nukleáris kölcsönhatás, mely az atommagot egybentartja és igen stabillá teszi.

Magfúziónak nevezzük azt a folyamatot, amelyben két atommag egyesüléséből egy harmadik atommag keletkezik.

Az égitestek fényességének meghatározására használt, a fény intenzitásának logaritmusával arányos skála mértékegysége. Egy magnitúdó különbség 2,512-szeres fényintenzitás-aránynak felel meg. A magnitúdó skála fordított, azaz minél kisebb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az objektum. A Nap látszó fényessége -26,8 magnitúdó, a teleholdé -12,6 magnitúdó, a szabad szemmel látható leghalványabb csillagé +6,5 magnitúdó körüli.

A magreakció a magátalakulások egyik formája. A magreakciók során az atommag kívülről jövő részecske hatására változik meg. Magátalakulás a nem stabil magoknál külső részecske jelenléte nélkül is bekövetkezhet. A reakciót rendszerint úgy hajtják végre, hogy a vizsgált anyagmintát felgyorsított részecskenyalábbal bombázzák.

Minden testet, amely csak a rá eső fény hatására látható, másodlagos fényforrásnak nevezünk.

Olyan anyagok,amelyek a gyors neutronokat lefékezik. (Pl.:deutérium,hélium,szén.)

Csillagászatban használatos egység. A tőlönk távol lévő csillagok tömegét sok esetben a Nap tömegéhez viszonyítjuk.

A tárgy képének megszerkesztéséhez három nevezetes sugármenetet használható fel, amelyek egyúttal három fontos pontot is meghatároznak. 1. Az optikai tengellyel párhuzamos fénysugár a fókuszponton halad keresztűl. 2. A fókuszponton áthaladó fénysugár az optikai tengellyel párhuzamosan halad tovább. 3. Az optikai középpontba érkező fénysugár olyan szögben verődik vissza, amilyen szögben beérkezett.

Geometriai optikában használatos módszer a tükrök és lencsék optikai leképezése során előálló tárgy képének megszerkesztésére.

Az Einstein egyenlettel számított E=m*c² energia az atommag kötési energiája, ahol m a magban fellépő tömeghiány, c a fény vákuumbeli terjedési sebessége. Ha az atommagot alkotó nukleonokat egymástól távol lemérnénk, majd a belőlük alkotott magot is lemérnénk, akkor a tömeghiánynak megfelelő energia a mag kötési energiája.

(szemlencse), optikai eszközök szemhez illeszkedő lencséje, melyen az utolsó leképezés történik.

Az optikai lencsék gömbfelületdarabokkal, esetleg egyik oldalán síkkal határolt átlátszó testek.

A gömbtükör, illetve optikai lencse szimmetriatengelyét optikai tengelynek nevezzük.

Mintegy 13-18 milliárd évvel ezelőtt a Világegyetem anyaga egy nagy sűrűségű és magas hőmérsékletű térrészbe volt összezsúfolva. Az Univerzum fejlődése egy nagy robbanással vette kezdetét. (Innen származik az elmélet másik elnevezése: Ősrobbanás-elmélet, vagy angolul Big Bang.) Kezdeti állapotban az anyag olyan formában lehetett jelen, amire nincsenek szemléletes fogalmaink. (Feltételezések szerint az ősrobbanás után 10^-43 s elteltével a sűrűség 10⁹⁶ kg/m³, a hőmérséklet pedig 10³² K volt.)

Anyagminták vizsgálatára használt készülék, melyben a vizsgálandó anyag felületét elektronsugárral tapogatják le. Mélységélessége nagy, de felbontóképessége kicsi. Nagyítása körülbelül 300000-szeres. Alkalmas nem sima felületek vizsgálatára is.

Az atomban nem lehet két olyan elektron, melynek mind a négy kvantumszáma megegyezik. Miután egy atompályának három kvantumszáma adott, rajta legfeljebb két, ellentétes spinű elektron tartozkodhat.

A Pauli-féle kizárási elv szerint az atomban nem lehet két vagy több olyan elektron, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezne. A Pauli-elv másként kifejezve azt jelenti, hogy minden kvantumállapot csak egy elektronnal lehet betöltve.

Az elemek periódikus elrendezése a rendszám függvényében a fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján.

Két párhuzamos síkkal határolt átlátszó testet plánparalel lemeznek nevezünk.

Az anyag magas hőmérsékleten megjelenő halmazállapota, melyben a gáz nagyrészt elektronokból és pozitív ionokból áll. Az anyag negyedik halmazállapota.

A plutónium (vegyjel: Pu) az aktonoidák csoportjába tartozó mesterséges, radioaktív, fémes kémiai elem, a periódusos rendszer 94. tagja. 1940-ben fedezte fel Glenn T. Seaborg, Edwin M. McMillan, J. W. Kennedy és A. C. Wahl. 15 izotópja ismert. Ezek közül a legjelentősebb a 239Pu, melynek felezési ideje 24 100 év.

Az egymással szöget bezáró síklapokkal határolt átlátszó test a prizma.

Valamely atommagban található protonok- és neutronok számának hányadosa.

A proton-proton ciklus az egyike annak a két fúziós reakciónak, amelyekkel a csillagok hidrogénből héliumot termelnek (a másik a CNO-ciklus). A proton-proton ciklus a naptömegű vagy annál kisebb csillagok esetén a fontosabb energiaforrás.

A szupernóvarobbanás helyén egy igen nagy sűrűségű neutroncsillag marad. A neutroncsillagok valószínűleg azonosak az 1967-ben felfedezett pulzárokkal, amelyek periodikusan változó intenzitást mutató rádióforrások. Ezt többek között az is alátámasztja, hogy az 1054-ben a Bika csillagképben történt szupernóvarobbanás helyén található Rák-köd közepén pulzárt fedeztek fel. A pulzárok valószínűleg nagyon nagy sűrűségű, gyorsan forgó objektumok.

Optikai rács, hullámoptikában használt eszköz, aminek a segítségével kimutathatók az elhajlási és interferencia jelenségek. Általában sűrűn karcolt üveglap, ahol a rácsállandó összemérhető a hullámhosszal. Vékony anyagminták is rácsot alkothatnak.

A rádiócsillagászat a Földön kívüli térből érkező, természetes eredetű rádiósugárzásokkal foglalkozik. A rádiócsillagászat segítségével olyan objektumokat vizsgálhatunk, amelyek - vagy legalábbis egyes részeik - a spektrum egyéb tartományaiban észrevétlenek maradnának.

A rádiócsillagászat az 1930-as években kezdődött, amikor Karl Jansky először észlelt a Tejút felől rádióhullámokat. Ezt követően különböző forrásokból észleltek rádiófrekvenciás sugárzásokat. Ezen források közt voltak csillagok, galaxisok, és egészen új osztálya az égitesteknek, mint a rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok és csillagászati mázerek.

A reakcióegyenletben (vagy kémiai egyenlet) a kémiai folyamatokat kémiai képletek jelölésrendszerével írjuk le, valamint a reagáló és a keletkezett anyagok anyagmennyiségarányait is feltüntetjük. A kémiai reakciókra érvényes a tömegmegmaradás törvénye.

Hullámtani kísérletekben a hullám terjedési irányába helyezett a hullámhosszal összemérhető párhuzamos szélű a hullám számára áthatolhatatlan közegen lévő nyílás.

A röntgensugárzás elektromágneses sugárzás. A röntgensugarakat úgy keltik, hogy fémfelületeket elektronokkal bombáznak, ennek következtében az elektonok lelassulnak és a fémből röntgensugarak lépnek ki.

(1871-1937) angol fizikus, kémikus. 1908-ban fizikai nobel-díjat kapott az elemek bomlásának vizsgálataiért és a radioaktív anyagok kémiájában elért eredményeiért. Szórási kísérletével először állípította meg, hogy az atom tömege a méretéhez képest nagyon kicsi térrészben összpontosul.

Sárgás folt a retina közepén. Itt található a legtöbb idegvégződés, itt legélesebb a látás.

Ha az n számú hasadásban keletkező neutronok közül átlagosan n' számú idéz elő új hasadást , akkor az n/n' arányt sokszorozási tényezőnek nevezzük .

A galaxisok egyik csoportja, melyben az anyagáramlás a benne lévő csillagok forgó-keringő mozgása következtében spirálkarokban valósul meg. A spirálkarok a galaxis korongjában lévő sűrűséghullámok, melyek látszólag forgómozgást végeznek a galaxisok magja körül. A Tejútrendszer is spirálgalaxis.

Maghasadás során keletkező termikus neutronok újabb hasadást okozhatnak. Ha sikerül a felesleges neutronokat abszorbeáló közeg segítségével elnyeletni, és az új hasadást okozó neutronok számát átlagosan egy körül stabilizálni, akkor ellenőrzött láncreakcióról beszélünk.

Üvegszál, vagy optikai szál, hosszú vékony optikailag átlátszó közegből készült vezeték, melyből a fény a teljes visszaverődés miatt nem tud kilépni. Monokromatikus (lézer) fényt használva nagy mennyiségű információ egyidejű továbbítására alkalmas.

(akkomodáció) Szemünkben a szaruhártya, a csarnokvíz és az üvegtest fénytörőképessége állandó, a lencse azonban képes a tárgy távolságához alkalmazkodni. Szemizmok segítségével a lencse előli és hátsó felszínének domborultsága változtatásával a fókusztávolság megváltoztatható.

Optikai lencse amely fókuszálja a rajta áthaladó fénysugarakat, az ideghártyára képezi le őket.

A szén-nitrogén-oxigén-ciklus (CNO) a két fúziós reakció egyike, amellyel a csillagokban a hidrogén héliummá alakul (a másik a proton–proton ciklus). Míg a proton–proton ciklus a naptömegű csillagokban, és az annál kisebbekben fontosabb, addig az elméleti modellek szerint a nehezebb csillagokban a CNO-ciklus termel több energiát. A szén-nitrogén-oxigén-ciklus létezését 1938-ban Hans Bethe vetette fel.

Fényforrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás spektrumának elemzése abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e az anyagi minőségre, összetételre jellemző elnyelési vagy kibocsájtási vonalakat. A jellegzetes vonalakhoz tartozó frekvenciából következtethetünk az anyagban lejátszódó folyamatokra, elektronátmenetekre, anyagi összetételre.

Azon folyamatok összefoglaló neve, mely során a gáz térfogata megnő.

Fényforrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás az adott tárgyon optikai törést szenved, és színekre bomlik.

A távollátás (hiperopia)a szem betegsége: a szemgolyó túl rövid, a párhuzamos fénysugarak, a sugárizom nyugalmi helyzetében a retina mögött metszik egymást, így már a távoli tárgyak esetén is össze kell húzódnia. Közeli tárgypont képe apró kör (életlen).

A Naprendszer egy nagyon sok csillagból álló csillagrendszer, a Tejútrendszer (Galaktika) egyik tagja. A Tejútrendszer „oldalnézetből” két egymás felé fordított szalmakalaphoz hasonlít, „felülnézetben” pedig jól látszik spirálszerű szerkezete.Méretei hatalmasak: átmérője kb. 100 ezer fényév, legnagyobb vastagsága 15 ezer fényév. Felépítése mai elképzeléseink szerint a következő: a Tejútrendszer geometriai középpontjában helyezkedik el a magja, egy kb.100 millió naptömegű objektum, amely erős rádiósugárzást bocsát ki. A mag a Nyilas csillagkép irányában van, de jellemző tulajdonságait nem nagyon ismerjük, mert az irányába eső sötét ködök eltakarják előlünk. A Tejútrendszer számtalan csillaga főként a spirális karokban összpontosul. Egy ilyen karban található a Naprendszer is a magtól kb. 30 ezer fényév, a szimmetriasíktól 50 fényév távolságban.

Amikor a hullám optikailag sűrűbb közegből ritkább közegbe ér, akkor bizonyos határszögnél nagyobb beesési szög esetén nem az új közegben folytatja útját, hanem a határfelületről visszaverődik és a sűrűbb közegben halad tovább. A határszög értéke a két közeg relatív törésmutatójától függ.

A térfogati energia fogalmát a magfizikai cseppmodell leírásakor használjuk. Az atommagban a tömegszám növekedésével nő a fajlagos kötési energia, mert újabb és újabb nukleonok között jelenik meg vonzó kölcsönhatás. Ez az energiajárulék a térfogati energia, ami az erős kölcsönhatásból adódik.

Közepes energiájú (0,039 eV) neutronok, melyek az anyagban gázrészecskékhez hasonlóan mozognak, se nem lassulnak, se nem gyorsulnak, nem elnyelő közegben hosszú élettartamúak. Az atommag hasítására és a láncreakció fenntartására leginkább alkalmas tulajdonságokkal rendelkezik.

Az egynél több nukleont tartalmazó atommag tömege mindig kisebb, mint az őt alkotó nukleonok tömegének összege. Ezt a jelenséget tömeghiánynak vagy másnevén tömegdefektusnak nevezzük. A tömeghiány nagysága az atommagot alkotó nukleonok számából és tömegéből számított tömeg illetve a mérésekkel kapott tömeg különbsége.

Az egynél több nukleont tartalmazó atommag tömege mindig kisebb, mint az őt alkotó nukleonok tömegének összege. Ezt a jelenséget tömeghiánynak másnéven tömegdefektusnak nevezzük. A tömeghiány nagysága az atommagot alkotó nukleonok számából és tömegéből számított tömeg illetve a mérésekkel kapott tömeg különbsége.

Optikailag átlátszó (fényáteresztő) test (prizma) síklapjai által bezárt szöge.

A csillagfejlődés utolsó stádiuma a kistömegű csillagok életútjában a fehér törpe. Olyan égitest, melynek mérete a földéhez hasonló, sűrűsége ellenben igen nagy, körülbelül 0,5 tonna/cm³. Tömege a Nap tömegéhez mérhető.

A hidrogénatom 3-as tömegszámú, legnehezebb izotópja. Atommagja a triton, egy protonból és két neutronból áll. A földön természetes állapotban ritkán fordul elő.

Domború vagy homorú tükörnél az optikai tengely és a gömb középpontjából a tükör széléhez húzott sugár által bezárt szög a tükör nyílásszöge. Kisnyílásszögű a gömbtükör, ha a nyílásszög kisebb mint 5°.

A retina azon pontja, ahol a látóideg kilép. Itt nem keletkezik ingerület.

A mai ismereteink szerint, a bennünket körülvevő térben és időben táguló anyaghalmazok összessége.

A visszavert fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szögét, visszaverődési szögnek nevezzük.

Olyan anyagok színképe, melyek egymástól élesen elkülöníthető frekvenciatartományban bocsátanak ki, vagy nyelnek el elektromágneses hullámokat.

Az egymástól távolodó égitestekről kibocsátott fény spektrumában a színképvonalak a vörös felé tolódnak el. A jelenség oka a relativisztikus Doppler-effektus. Az eltolódás mértékéből számítható ki a távolodás sebessége.

A 92-es rendszámú, 235-ös tömegszámú, termikus neutronokkal hasítható atommaggal rendelkező uránizotóp. Atomerőművek fűtőanyagaként hasznosítható. A természetben található urán 0,7%-a 235-ös izotóp, felezési ideje 7,13*10⁸ év.