Szilárd Leó (Budapest, 1898. 2. 11. - La Jolla, Kalifornia, 1964. 5. 30.). Magyar származású amerikai fizikus. A budapesti VI. kerületi Reálgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozott a Műegyetemre. Tanulmányait a világháború kitörése miatt félbe kellett szakítania. A háború után a tanácsköztársaság idején játszott szerepe miatt, annak leverése után 1919 decemberében emigrál.

Az akkoriban kibontakozó atomfizika magával ragadja és a berlini Műegyetemre iratkozik be. Doktori disszertációját Laue irányításával a termodinamika tárgyköréből írta. 1929-ben lát napvilágot igen figyelemreméltó dolgozata 'Entrópiacsökkenés termodinamikai rendszerben intelligens lény hatására' címmel, amelyben az entrópia és az információ közötti kapcsolatot írja le. Ez a dolgozat tekinthető a modern informatika kiindulópontjának.

1933-ban Hitler hatalomra jutása után elhagyja Berlint és Angliába utazik.

Rutherford egyik előadása után kezdett foglalkozni a maghasadás kérdésével, és csakhamar arra a következtetésre jutott, hogy ha a maghasadással neutronkibocsátás is jár, és azok száma egynél több, akkor lehetséges az energiatermelő láncreakció.

Elméletét írásban is rögzítette, amelyben úgy gondolta, hogy számításba vehető elemek a berillium, bróm és uránium, valamint arra is kitért, hogy az elszökő neutronok miatt csak egy kritikus tömeg felett indulhat be a láncreakció. Ezt a neutron által kiváltott nukleáris láncreakciót tartalmazó leiratot 1934-ben szabadalmaztatta a Brit Admiralitásnál. Tudós társai kezdetben megmosolyogták „rögeszméje” miatt. A maghasadást 1939-ben bizonyították kísérletileg.

Fermivel részt vett az első atomreaktor megépítésében (1942). Kezdeményezésére hívta föl Roosvelt elnök figyelmét Einstein az uránhasadás katonai felhasználásának lehetőségére (1939), ill. az atombomba bevetésének szükségtelenségére (1945). Később főként biofizikával foglalkozott.

Szilárd Leó (1898-1961)