A kép optikai tengelyre eső vetületének és az optikai középpontnak a távolságát, képtávolságnak nevezzük. Valódi kép esetén pozitív, látszólagos kép esetén negatív a képtávolság.

A tárgy optikai tengelyre eső vetületének és az optikai középpontnak távolságát tárgytávolságnak nevezzük.

Látszólagos (vagy virtuális) képről beszélünk, ha a szemünkbe jutó fénysugaraknak csak a visszafelé történő meghosszabbításai metszik egymást. A virtuális kép ernyőn nem felfogható fel.

Ha a kép és a tárgy állása fordított, azaz az optikai tengely ellentétes oldalán találhatóak, fordított állású képről beszélünk.

Szilárd halmazállapotú test.

Optikai leképezés, amely során a tárgy pontjaiból kiinduló széttartó fénysugarak valamilyen optikai eszközön való áthaladás után ismét egy-egy pontban (kép) egyesülnek.

A fizikai kísérletek során gyakran használt eszköz. Például az atomfizika területén az alfa-szórási kísérlet tartozéka, míg a geometriai optikában az árnyékjelenségeket szemléltető kísérleteket segíti.

(szemlencse), optikai eszközök szemhez illeszkedő lencséje, melyen az utolsó leképezés történik.

Diapozítívek képének vetítésére alkalmas optikai leképező eszköz.

A fényforrásból kiinduló fénysugarak a témáról visszaverődve a fényképezőgép objektívjébe jutnak, ahol a lencséken átlépve úgy változtatnak haladási irányt, hogy a filmen kirajzolják a téma képét. A ráeső fény hatására a film fényérzékeny anyagában láthatatlan kémiai változások jönnek létre, melyek a film előhívása után láthatóvá válnak. A negatív filmekről általában nagyított papírkópia készül, a diapozitív filmek előhívás és keretezés után azonnal vetíthetők.

Valamely tárgy, szakasz szélső pontjaiból szemünkbe érkező fénysugarak hajlásszögét látószögnek nevezzük.

Olyan távcső, amely közös optikai tengelyen elhelyezett két közös gyűjtőlencséből áll. A két lencse fókuszpontja az optikai tengely ugyanazon pontja, ezért a kilépő fénysugarak párhuzamosak. A szem alkotja a valódi képet.

Az optikai eszközre jellemző, hogy rajta átnézve a tárgy látószöge ( β) hányszorosa a szabad szemmel észlelt látószögnek (α). Ez az arány a szögnagyítás: N_sz=β*α .

A rövidlátás (miópia) a szem betegsége. A szemgolyó túl hosszú, ezért a párhuzamos fénysugarak (a sugárizom nyugalmi helyzetében) a retina előtt metszik egymást, így a távoli pontok képe apró kör (életlen), és csak a közeli pontok képe éles.

A retina azon pontja, ahol a látóideg kilép. Itt nem keletkezik ingerület.

Szemünkben a szaruhártya, a csarnokvíz és az üvegtest fénytörőképessége állandó, a lencse azonban képes a tárgy távolságához alkalmazkodni. Szemizmok segítségével a lencse elöl lévő és hátsó felszínének domborultsága változtatásával a fókusztávolság megváltoztatható.