visszaverődés
A visszaverődés vagy idegen szóval reflexió egy hullámtani jelenség, mely akkor fordul elő, ha a hullámok új közeg határához érkezve olymértékben változtatják meg terjedési irányukat, hogy az eredeti közegben haladnak tovább.
geometriai középpont
Általában a geometriai optikában használatos fogalom. Azon gömb középpontját nevezzük egy gömbtükör vagy lencse geometriai középpontjának, amely gömbből származtatni lehet az illető gömbtükröt vagy lencsét.
síktükör
Sík felületű, optikai leképezésre alkalmas eszköz, melyre a beérkező fénysugarak szabályos visszaverődése figyelhető meg.
teljes visszaverődés
Amikor a hullám optikailag sűrűbb közegből ritkább közegbe ér, akkor bizonyos határszögnél nagyobb beesési szög esetén nem az új közegben folytatja útját, hanem a határfelületről visszaverődik és a sűrűbb közegben halad tovább. A határszög értéke a két közeg relatív törésmutatójától függ.
fókusz
Optikai tükrök, lencsék optikai tengelyének az a kitüntetett pontja, ahol a tengellyel párhuzamosan beérkező fénysugarak áthaladnak, vagy úgy haladnak tovább, mintha abból indultak volna ki. Geometriai jelentése még az ellipszis kitüntetett pontjának megnevezése.
nevezetes sugármenet
A tárgy képének megszerkesztéséhez három nevezetes sugármenetet használható fel, amelyek egyúttal három fontos pontot is meghatároznak. 1. Az optikai tengellyel párhuzamos fénysugár a fókuszponton halad keresztűl. 2. A fókuszponton áthaladó fénysugár az optikai tengellyel párhuzamosan halad tovább. 3. Az optikai középpontba érkező fénysugár olyan szögben verődik vissza, amilyen szögben beérkezett.
visszaverődési szög
A visszavert fénysugárnak a beesési merőlegessel bezárt szögét, visszaverődési szögnek nevezzük.
pontszerű fényforrás
Ha a fényforrás mérete a vizsgált jelenségnél számításba jövő egyéb távolságokhoz képest elhanyagolható, akkor pontszerű fényforrásról beszélünk.
törőszög
Optikailag átlátszó (fényáteresztő) test (prizma) síklapjai által bezárt szöge.
fénysugár
Az igen vékony párhuzamos fénynyalábot fénysugárnak nevezzük.
nevezetes fénysugár
Geometriai optikában használatos módszer a tükrök és lencsék optikai leképezése során előálló tárgy képének megszerkesztésére.
optikai korong
Egy függőleges síkú, a középpontján átmenő vízszintes tengely körül forgatható fehér korong. Közepére alkalmas befogókkal, csavarokkal különböző optikai eszközök (tükrök, prizma- és lencseprofilok) rögzíthetők. A korong kerülete fokbeosztással van ellátva. A korongot oldalról egy fekete félhengerpalást alakú fémernyő árnyékolja. Tanulmányozhatók vele a fény törésének és visszaverődésének törvényei.
határfelület
Két eltérő anyagi minőségű közeg érintkezéső pontjainak felülete.
fénynyaláb
Vékony keresztmetszetű látható spektrumba tartozó elektromágneses hullám (pl. lézer).
dioptria
A lencsék jellemzésére a fókusztávolságot vagy annak reciprokát használjuk. A méterekben megadott fókusztávolság reciprokát dioptriának (D) nevezzük.
terjedési sebesség
A haladó hullámok tovahaladásának sebessége, ha a közegben nem jön létre diszperzió.
nevezetes sugármenetek
Geometriai optikában használatos módszer a tükrök és lencsék optikai leképezése során előálló tárgy képének megszerkesztésére.
levegő lencse
Vékonyfalú üvegből vagy műanyagból készített lencse, mely belül levegőt tartalmaz. A domború levegőlencse vízben szétszórja, a homorú levegőlencse fókuszálja a sugarakat.
szemüveg
Optikai lencse amely fókuszálja a rajta áthaladó fénysugarakat, az ideghártyára képezi le őket.
fénytörés törvénye
a) A beeső fénysugár, a megtört fénysugár és a beesési merőleges egy síkban vannak. b) A beesési szög (α) szinusza egyenesen arányos a törési szög (β) szinuszával, az arányossági tényező pedig a második közegnek az elsőre vonatkozó törésmutatója (n2,1): sinα= n2,1*sinβ.
beeső fénysugár
A felülethez tartó fénysugarat, beeső fénysugárnak nevezzük.
szórólencse
Gömbfelületekkel határolt olyan optikai leképező rendszer, mely a lencse optikai tengelyével párhuzamosan beérkező és rajta áthaladó fénysugarakat úgy szórja szét, mintha azok egyetlen pontból, a fókuszpontból indultak volna ki (homorú lencse). Három típusa van, kétszeresen humorú, sík-domború és domborúan homorú.
fénybontás
Newton mutatta ki elsőként, hogy a fehér fény a valóságban különböző színű fénysugarak keveréke, a napjainkban minden iskolás könyvben szereplő prizmás fényfelbontás alapján. Így ő alkotta meg az első prizmás spektroszkópot.
abszolút törésmutató
A fény vákuumbeli és az adott közegbeli sebességének arányát, az adott közeg vákuumra vonatkoztatott, vagy abszolút törésmutatójának nevezzük.
másodlagos fényforrás
Minden testet, amely csak a rá eső fény hatására látható, másodlagos fényforrásnak nevezünk.
Snellius-Descartes törvénye
a) A beeső fénysugár, a megtört fénysugár és a beesési merőleges egy síkban vannak. b) A beesési szög (α) szinusza egyenesen arányos a törési szög (β) szinuszával, az arányossági tényező pedig a második közegnek az elsőre vonatkozó törésmutatója (n 2,1): sinα= n 2,1*sinβ.
elsődleges fényforrás
Azon testeket, melyek valamilyen energiaátalakulás következtében a látható fény tarományán belüli elektromágneses hullámot is kibocsátanak, elsődleges fényforrásnak nevezzük.
plánparalel lemez
Két párhuzamos síkkal határolt átlátszó testet plánparalel lemeznek nevezünk.
látószöge
Valamely tárgy, szakasz szélső pontjaiból szemünkbe érkező fénysugarak hajlásszögét látószögnek nevezzük.
nagyítás
A képméret (K) és a tárgyméret (T) hányadosát, nagyításnak nevezzük. A nagyítás negatív is lehet, a kép és a tárgy viszonylagos állásától függően.
fényképezőgép
A fényforrásból kiinduló fénysugarak a témáról visszaverődve a fényképezőgép objektívjébe jutnak, ahol a lencséken átlépve úgy változtatnak haladási irányt, hogy a filmen kirajzolják a téma képét. A ráeső fény hatására a film fényérzékeny anyagában láthatatlan kémiai változások jönnek létre, melyek a film előhívása után láthatóvá válnak. A negatív filmekről általában nagyított papírkópia készül, a diapozitív filmek előhívás és keretezés után azonnal vetíthetők.
diapozitív
A diapozitív átlátszó alapon készült, pozitív kép, átvilágítva vagy kivetítve szemléltethető.
szemlencse
Az optikai lencsékhez hasonlóan fókuszálja a rajta áthaladó fénysugarakat, az ideghártyára képezi le őket. A szem képes megváltozott fényviszonyokhoz, tárgytávolságokhoz a lencse alakjának változtatásával alkalmazkodni.
szögnagyítás
Az optikai eszközre jellemző, hogy rajta átnézve a tárgy látószöge ( β) hányszorosa a szabad szemmel észlelt látószögnek (α). Ez az arány a szögnagyítás: Nsz=β*α .
képszerkesztés
Optikai leképezés során a tárgy képének megszerkesztése a nevezetes sugármenetek segítségével.
sárgafolt
Sárgás folt a retina közepén. Itt található a legtöbb idegvégződés, itt legélesebb a látás.
nagyító
A képméret (K) és a tárgyméret (T) hányadosát, nagyításnak nevezzük. A nagyítás negatív is lehet, a kép és a tárgy viszonylagos állásától függően. Ezt a transzformációt képes előállítani a nagyító.
lencserendszer
Több optikai lencséből álló leképező rendszer (pl. távcső).
Kepler-féle távcső
Olyan távcső, amely közös optikai tengelyen elhelyezett két közös gyűjtőlencséből áll. A két lencse fókuszpontja az optikai tengely ugyanazon pontja, ezért a kilépő fénysugarak párhuzamosak. A szem alkotja a valódi képet.
síktükör
Sík felületű, optikai leképezésre alkalmas eszköz, melyre a beérkező fénysugarak szabályos visszaverődése figyelhető meg.
azonos állású kép
Ha a képalkotás során a tárgy képe és a tárgy az optikai tengely azonos oldalán helyezkedik el, azonos állású képről beszélünk.
emberi szem
Szemünkben a szaruhártya, a csarnokvíz és az üvegtest fénytörőképessége állandó, a lencse azonban képes a tárgy távolságához alkalmazkodni. Szemizmok segítségével a lencse elöl lévő és hátsó felszínének domborultsága változtatásával a fókusztávolság megváltoztatható.
ernyő
A fizikai kísérletek során gyakran használt eszköz. Például az atomfizika területén az alfa-szórási kísérlet tartozéka, míg a geometriai optikában az árnyékjelenségeket szemléltető kísérleteket segíti.
fordított állású kép
Ha a kép és a tárgy állása fordított, azaz az optikai tengely ellentétes oldalán találhatóak, fordított állású képről beszélünk.
rövidlátás
A rövidlátás (miópia) a szem betegsége. A szemgolyó túl hosszú, ezért a párhuzamos fénysugarak (a sugárizom nyugalmi helyzetében) a retina előtt metszik egymást, így a távoli pontok képe apró kör (életlen), és csak a közeli pontok képe éles.
leképezési törvény
Tükrök lencsék képalkotását bizonyos körülmények mellett leíró törvény, mely szerint a fókusztávolság reciproka a tárgytávolság és a képtávolság reciprokainak összege: 1/f=1/t+1/k
távollátás
A távollátás (hiperopia)a szem betegsége: a szemgolyó túl rövid, a párhuzamos fénysugarak, a sugárizom nyugalmi helyzetében a retina mögött metszik egymást, így már a távoli tárgyak esetén is össze kell húzódnia. Közeli tárgypont képe apró kör (életlen).
retina
(ideghártya) A szem hátsó részének legbelső rétege, melyen receptor és idegsejtek vannak. Az idegsejtek szállítják az agyba az ingerületet.
látószög
Valamely tárgy, szakasz szélső pontjaiból szemünkbe érkező fénysugarak hajlásszögét látószögnek nevezzük.
polarizátor
Olyan eszköz, melynek segítségével transzverzális hullámok kitüntetett rezgési síkja meghatározható, módosítható. Nem poláros hullámokból képes poláros hullámok kialakítására. Fény esetében polárszűrőknek nevezzük.
tárgyak színe
Fényforrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás az adott tárgyon optikai törést szenved, és színekre bomlik.
kibocsátási (emissziós) színkép
Izzó anyag által kibocsátott fény színek (hullámhossz, vagy frekvencia) szerinti felbontása. Az adott anyagra jellenző vonalakból áll.
rés
Hullámtani kísérletekben a hullám terjedési irányába helyezett a hullámhosszal összemérhető párhuzamos szélű a hullám számára áthatolhatatlan közegen lévő nyílás.
rács
Optikai rács, hullámoptikában használt eszköz, aminek a segítségével kimutathatók az elhajlási és interferencia jelenségek. Általában sűrűn karcolt üveglap, ahol a rácsállandó összemérhető a hullámhosszal. Vékony anyagminták is rácsot alkothatnak.
vonalas színkép
Olyan anyagok színképe, melyek egymástól élesen elkülöníthető frekvenciatartományban bocsátanak ki, vagy nyelnek el elektromágneses hullámokat.
fény polarizáció
A természetes fény átalakítása olyan fénnyé, amikor az elektromos térerősség és a mágneses indukció vektorának végpontja egy, a terjedés irányára merőleges síkban levő adott görbén mozog.
analizátor
Polarizált fény vizsgálatára szolgáló polarizációs szűrő.
színszóródás (diszperzió)
A törésmutató a hullám frekvenciájától való függése n(l). A prizma azért bontja fel a fehér fényt színeire, mert a prizmán való áthaladáskor a különböző színű fényhullámokra más a közeg törésmutatója.
additív színkeverés
Színkeverés alatt a színingerek módosítását értjük. Általában a Grassmann-törvények alapján hajtjuk végre, megkülönböztetünk additív- illetve szubtraktív színkeverést. Additív színkeverés során két vagy több kiinduló színigert egyidejűleg a közös látómezőbe vezetnek, az emberi érzékelés számára az egyes komponensek már nem választhatók szét. Összedó színkeveréssél rendszeresen találkozunk színes kijelzős elektronikai készülékek használatakor. Az összeadó színkeverés alapszínei a vörös, a zöld és a kék, ezeket különböző arányban keverve minden színt megkaphatunk.
- 1 mozgókép
- 30 kép
- 19 hivatkozás
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)