Max Born életrajza

Max Born német elméleti fizikus 1882-ben született és 1970-ig élt. Érettségije után két évet Breslauban, két nyári szemesztert pedig Heidelbergben töltött. Ekkor még a matematika és a természettudományok mellett filozófiát és művészettörténetet is tanult. Hilbert és Minkowski vonzásának engedve 1904-ben a göttingeni egyetemre iratkozott be, ahol az említetteken kívül Klein előadásait is hallgatta. Itt doktorált 1907-ben Einstein ösztönzésére, akivel később meleg barátságot kötött.

1907-ben Kármán Tódorral együtt kidolgozták a fajhő kvantumelméletét. Katonai szolgálata után Cambridgeben, Breslauban és Göttingenben dolgozott. 1909-ben Göttingenben magántanári képesítést is szerzett. 1914-ben a berlini egyetem meghívására Planck mellett az elméleti fizika professzora lett. Négy berlini év után Frankfurtban, majd 1921-től Göttingenben vezette az egyetem elméleti fizikai intézetét. Ekkor a kristályok atomelméletével kezdett foglalkozni, és Bródy Imrével együtt kidolgozta a kristályok termodinamikáját. Az 1923-ban megjelent 'A szilárd halmazállapot atomelmélete' című könyve a kristályrács-dinamikának kitűnő összefoglalása, és egyik alapja a szilárdtestfizikának.

A göttingeni 12 éve alatt körülötte alakult ki - Niels Bohr koppenhágai atomfizikai iskolája mellett - Európa másik nagy fizikai, nevezetesen kvantumelméleti iskolája, amely olyan tagokkal dicsekedhetett, mint Heisenberg, Pauli, Neumann János, Oppenheimer, Teller Ede, Wigner Jenő és Weisskopf.

1927-ben írta meg az első rendszeres kvantummechanikai könyvet 'Problems of Atomic Dynamics' ('Az atomdinamika problémái') címen. 1933-ban zsidó származása miatt elbocsátották. Akkor Olaszországba ment, ahonnan csakhamar Angliába hívták, és rövid indiai kitérő után az edinburgh-i egyetem professzorává nevezték ki. Itt tanított 1936-tól 1953-ig. Ekkor nyugalomba vonult, 1954-ben visszatért hazájába, és a Göttingen melletti Bad Pyrmontban telepedett le. Számos akadémia választotta levelező tagjának. 1954-ben Nobel-díjat kapott "alapvető kvantummechanikai munkásságáért".

Fő kutatási területe a kvantummechanika, a kristályrácsok dinamikája, kristályrácsok termodinamikája, a folyadékok és gázok kinetikus elmélete, a relativitáselmélet és az atomfizika volt.

Max Born (1882-1970)