Erwin Schrödinger életrajza

Erwin Schrödinger osztrák kémikus, fizikus 1887-ben született és 1961-ig élt. Botanikus-kémikus érdeklődésű családból származott. Apjának linóleumüzeme volt, kémiát tanult és botanikai írásokat közölt. Anyja egy vegyészprofesszor lánya volt. Erwin már egész fiatalon kivételes képességeket mutatott. 1898-ban került a bécsi akadémiai gimnáziumba, ahol nemcsak a matematika és a fizika iránt érdeklődött, hanem szerette a latint és a görög nyelveket is, valamint vonzódott az irodalomhoz.

1910-ben Hasenöhrl-nél doktorált, és a következő esztendőben az ő asszisztense lett. Az I. világháborúban tüzértisztként szolgált, de sokszor volt olyan szerencsés helyzetben, hogy a tanulásra is jutott ideje. Ezen idő alatt ismerte meg pl. Einstein általános relativitáselméletét. 1918-ban visszatért Bécsbe, majd 1919-ben Wien kísérleti fizikai laboratóriumában dolgozott a jénai egyetemen, de négy hónap múlva már a stuttgarti Technikai Főiskola rendkívüli professzora lett. Alig fél év múlva már három professzori állás között is válogathatott. Ő a breslaui egyetem mellett döntött, de néhány hét elmúltával a zürichi egyetem meghívását fogadta el, ahol az elméleti fizika tanszékét kapta meg.

Ebben az időszakban fordult figyelme a de Broglie-féle anyaghullámok felé. 1927-ben a berlini egyetemen Planck utódja lett, de szoros szakmai és baráti kapcsolatba került itt Einsteinnel is. 1933-ban a hitleri korszak elől menekülve, az oxfordi egyetemen kezdett tanítani. 1936 őszén azonban hazájába visszatért, és a grázi egyetem fizikatanszékén adott elő. Amikor a németek Ausztriát megszállták, 1938-ban állásából indoklás nélkül elbocsátották.

Egy évig Svájcban, majd Belgiumban tanított, végül 1941-től 1956-ig az írországi Dublinben telepedett le, ahol számára alapították meg az Institute for Advanced Studiest. 1957-ben költözött haza, s lett a bécsi egyetem professzora. Hosszas betegeskedés után halt meg. Számos akadémiának és tudományos társaságnak volt a tagja. 1933-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat Dirac-kal megosztva "az atomelmélet új és gyümölcsöző megfogalmazásainak megalkotásaiért".

Alapvető munkásságot végzett a statisztikus fizikában, a kvantumelméletben, a relativitáselméletben és a biofizikában. 1926-ban felírta a de Broglie-féle anyaghullámok differenciálegyenletét, a hullámmechanika alapegyenletét. Ez a Newton-féle klasszikus mechanikának az általánosítása. A Schrödinger-féle hullámegyenlet ugyanolyan alaptörvénye az atomi folyamatok mechanikájának, mint Newton mozgástörvényei a klasszikus mechanikának. A Schrödinger-féle hullámmechanikában nem kell a Bohr-féle atommodellben az elektron számára külön kvantumfeltételeket megfogalmazni, mert azokat tartalmazza már a hullámmechanika matematikai szerkezete.

Még 1926-ban kimutatta, hogy az ő hullámmechanikája matematikailag egyenrangú a Heisenberg-Bohr-Jordan-féle mátrixmechanikával. További kutatásai a mezonok elméletére, a termodinamikára és az általános relativitáselméletre vonatkoznak. Foglalkozott az egységes térelmélet keresésével is. Igen széles érdeklődési körrel rendelkezett. 1949-ben angol és német nyelvű versei és fordításai jelentek meg, könyvet írt a görög filozófiáról, foglalkozott szobrászattal és biológiai kérdésekkel.

Erwin Schrödinger (1887-1961)