Fehér fény felbontása prizmával

A fehér fénynyalábbal végzett fénytörési kísérleteink közben már észrevehettük, hogy a prizmából kilépő fénynyaláb színes. A jelenség részletes megfigyeléséhez bocsássunk a prizmára résen keresztül erős párhuzamos fénynyalábot. A kilépő fény útjába helyezzünk ernyőt!

Az ernyőn (ha az elegendően messze van) fehér sáv helyett széles, szivárványszínű sávot, színképet (spektrumot) látunk. A kisebb eltérítésű vörös végtől számítva a spektrum főbb színei: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya. Ezt a jelenséget először Newton írta le „Optika” című könyvében.

Tapasztalatunk szerint a „fehér fény” összetett, a színkép színeinek a keveréke. A prizma a különböző színeket különböző mértékben téríti el, így a fehér fényt színeire bontja. Ez a színszóródás vagy diszperzió jelensége.

A jelenséget úgy magyarázhatjuk, hogy a különböző anyagok (pl. az üveg) törésmutatója függ a fény színétől. Vörös színre a legkisebb, ibolyára a legnagyobb.

Ha az előző összeállításunkban az ernyőn a vörös szín helyére nyílást vágunk, az ernyő után vörös nyalábot kapunk. Ezt tovább bontani nem tudjuk. A többi színnel próbálkozva sem tapasztalunk mást. A színkép színei tovább nem bontható, homogén (monokromatikus) színek.

Színkép előállítása prizmával