A relativitáselméletről röviden

A modern kvantumfizika kifejlesztéséhez hozzájárult még egy alapvető felismerés, a relativitáselmélet. A relativitás a XX. század fizikájának döntő szemléletalakító elmélete, melynek megszületését Albert Einstein (1879-1955) 1905-ben megjelent dolgozatához kötik. Érdemes azonban megemlítenünk, hogy ugyanekkor H. A. Lorentz (1853-1928) és H. Poincaré (1854-1912) is hozzájárult a relativitáselmélet megalapozásához. Az elmélet annak a két egyszerű ténynek az egyidejű érvényességén alapszik, hogy az egymáshoz képest állandó sebességű vonatkoztatási rendszerek (inerciarendszerek) szükségszerűen egyenértékűek (a természet törvényei nem függhetnek a választott vonatkoztatási rendszertől), illetve hogy a vákuumbeli fénysebességnél nem érhető el nagyobb sebesség, a fény minden inerciarendszerben azonos sebességgel terjed.

A fizika leghíresebb egyenlete is a relativitáselméletből származik: .

Ez az egyenlet talán a relativitás legfontosabb megállapítása, amelyet szokásosan a tömeg-energia ekvivalencia megnyilvánulásának tekintenek. Azt jelenti, hogy a sugárzásnak, az energiának a fenti összefüggés szerinti tömeg tulajdonítható. Ma már tudjuk, hogy az energia át is alakulhat tömeggé, és a tömeg is átalakulhat energiává. Einstein 1905-ben a relativitáselmélet segítségével bizonyította, hogy ha egy test E energiát kisugároz (például elektromágneses sugárzás formájában), akkor a test tömege -tel csökken. Az atomerőművek energiatermelése is így érthető meg.

Albert Einstein (1879-1955)