Additív színkeverés

A prizmával szétbontott színek gyűjtőlencsével összegyűjthetők. Az ernyőn, a spektrum helyén fehér foltot kapunk. Ha a vörös sugarakat kitakarjuk, akkor az ernyőn kékeszöld foltot kapunk. Ez a kékeszöld a többiek keveréke, a vörös kiegészítő színe, mert együtt fehéret adnak. Hasonló kiegészítő színpárok a sárga-kék, sárgászöld-ibolya és levélzöld-bíbor.

Optikai vagy additív színkeverésről beszélünk, ha a szem retinájának ugyanarra a helyére egyidejűleg különböző színű fényeket juttatunk. Három vetítőgép és színszűrők segítségével vörös, kék és zöld átfedő mezőket vetítettünk egy fehér ernyőre. A vörös és a kék átfedése bíbort, a vörös és a zöld átfedése sárgát a zöld és kék átfedése kékeszöldet eredményez. Az a felület, amelyet mind a három fény ér, fehér.

Alkalmasan választott három alapszín additív keverésével minden szín előállítható. A szem retinájában a színérzékelő receptoroknak (csapoknak) is három típusa van aszerint, hogy milyen színű fényre érzékeny. Vannak kék, zöld és vörös receptorok. Ezek, és még sok más idegsejt együttes működése eredményezi a különböző színérzeteket.

Additív színkeverés

Színkép

Szubtraktív színkeverés

A szubtraktív színkeverésnél bizonyos színeket „kiveszünk” egy adott fényből, így az eredménye függ az eredeti fény összetételétől. A festészetben használt festékek keverésénél általában a szubtraktív fénykeverésnek megfelelő szín keletkezik. Sárga és kék festék keverésekor zöld színt kapunk és nem fehéret, amit az additív keverés alapján várhatnánk. A befestett felületet érő fehér fényből a sárga festékszemek csak a vörös, sárga és zöld komponenst verik vissza, a kék szemcsék pedig, a zöld, kék és ibolyát. A szemlélő szemébe csak a zöld juthat, hisz kék festék által visszavert kéket és ibolyát a sárga festék, a sárga festék által visszavert sárga és vörös fényt a kék festék nyeli el.