Lord Ernest Rutherford angol fizikus és kémikus 1871-ben Új-Zélandon született és 1937-ben Angliában, Cambridge-ben halt meg. Családja a XIX. század közepén költözött Új-Zélandba. Apja ügyes technikai érzékkel rendelkező farmer, anyja tanítónő volt. Szüleinek 12 gyermeke közül ő volt a negyedik, és a nagy családban korán meg kellett tanulnia a kitartó, komoly munkát. Középiskoláit a Nelson College-ban végezte, ahonnan kitűnő tanulmányi eredménnyel ösztöndíjasként iratkozott be Új-Zéland egyetemére, a Canterbury College-ba. Itt 1894-ben doktorált matematikából és fizikából. 1895-ben ösztöndíjat kapott az angliai Cambridge-be, ahol J. J. Thomson mellett dolgozott a Cavendish Laboratóriumban.

Itt főként az elektromágneses hullámokkal foglalkozott, és csakhamar jeleket tudott venni detektorával mintegy 800 méter távolságról. Érdekelte a röntgensugarak hatása, az ionizáció elmélete és a radioaktív sugárzás is. 1898-ban a montreali McGill egyetem fizikaprofesszora lett. Itt dolgozott 1907-ig, amikor elfogadta a manchesteri egyetem meghívását, és az ottani fizikai laboratórium igazgatójaként kísérletezett és tanított.

1908-ban megkapta a Nobel-díjat „az elemek bomlásának vizsgálataiért és a radioaktív anyagok kémiájában elért eredményeiért". 1919-ben Rutherford lett J. J. Thomson utóda a cambridge-i Cavendish Laboratórium élén. 1921-től haláláig Londonban a Royal Institutionprofesszora volt. Számos tudományos testület választotta tagjául és ismerte el eredményeit különböző kitüntetésekkel. 1903-ban tagja lett a londoni Royal Societynak, amelynek 1925-től 1930-ig elnöki tisztét is viselte. 1903-ban a testület neki adományozta a Rumford-érmet és 1922-ben a legmagasabb kitüntetést, a Copley-medált.

Az angol kormányzat részéről sem hiányzott az elismerés. 1914-ben lovaggá ütötték, és 1931-ben peer (főnemes) lett, a Nelson bárója címet kapta. 1925-ben V. György király személyesen nyújtott át neki érdemérmet.

Vizsgálatainak fő tárgya Montrealban a radioaktivitás, Manchesterben az atomfizika és Cambridge-ben a nukleáris fizika volt. Az urán radioaktív sugárzásában ő különítette el az alfa-sugárzást és az elektronokból álló béta-sugarakat. 1900-ban tanítványával, Owens-szel megtalálták a tóriumemanációt, és megfigyelték, hogy a sugárzás erőssége az idővel exponenciálisan csökken. 1902-ben Soddy-val együtt felfedezték, hogy a radioaktív elemek sugárzás közben más elemekké bomlanak, és radioaktív bomlási sorozatok jönnek létre. Bevezették a felezési idő fogalmát. Vizsgálták az alfa- és a béta-részek viselkedését elektromos és mágneses térben. Rájöttek, hogy az alfa-részecskék héliumionok. Rutherford tanulmányozta az alfa-részek szóródását vékony fémlemezeken, és ezekből a megfigyeléseiből alakult ki 1911-ben a Rutherford-féle atommodell és szórási formula. Rutherford kísérletei számára Geiger számlálókészüléket szerkesztett, amellyel meg tudta számlálni az alfa-részecskéket, és együtt meghatározták egyetlen alfa-rész töltését is.

1919-ben nitrogént bombázott alfa-részekkel, és először figyelt meg Wilson- kamra segítségével atommag-átalakulást, amikor 17-es tömegszámú oxigén és proton keletkezett. 1920-ban megjósolta a neutron létezését. Rutherford körül nagyhatású és eredményes fizikai iskola alakult ki.

Ernest Rutherford (1871-1937)