A fotocella

A fotoeffektus alapján működik a fotocella. A fotocellák anóddal és katóddal ellátott vákuumcsövek (erősen légritkított tér van bennük), melyekben a katódot egy ablakon keresztül megvilágíthatjuk. A látható fénnyel működő fotocellák katódját olyan anyaggal vonják be, melyekről az elektronok nagyon könnyen kiléphetnek. Ilyenek az alkáli fémek, hiszen legkülső elektronjaik az alattuk lévő zárt elektronhéjak árnyékoló hatása miatt gyengén kötöttek. Technológiai okokból a gyakorlatban alkálifém-oxidokat használnak a fotocellák katódjának bevonására. Egy külső feszültségforrás negatív pólusát a katódra, pozitív pólusát az anódra kapcsoljuk. Ekkor a fény hatására a katódból kilépő elektronokat a negatív katód taszítja, a pozitív anód viszont vonzza. Így áram indul meg a körben, amit az árammérő műszer jelez. Ez a fotocellák szokásos bekötési módja. A fény érzékelésének számos gyakorlati megvalósítását így oldják meg. A fény intenzitásának növekedésével növekszik a fotókatódból kilépő elektronok száma, így a körben folyó áram erőssége is nő. A fotocella ezért alkalmas például a fényerősség mérésére.

Az elektronika fejlődésének következtében a gyakorlati alkalmazásokban a fotocellát felváltották a fotodiódák. A fotodiódáknak megvilágítás hatására megváltoznak az elektromos tulajdonságai. Fény hatására nem szabadulnak ki belőlük elektronok, hanem úgynevezett elektron-lyuk párok keletkeznek bennük, melyek erősen megnövelik a fotodióda áramát.

Fotocella