Az anyag egyik halmazállapotból másik halmazállapotba történő átalakulása.

Halmazállapot változással járó folyamat.

Halmazállapot változáskor az anyag által leadott vagy felvett hő.

Azt a hőmérsékletet, melyen a szilárd anyag megolvad, olvadáspontnak nevezzük.

Forráshőnek nevezzük azt az anyagi minőségtől függő együtthatót, amely azt mutatja meg, hogy a forrásponton lévő folyadék egységnyi tömegének elforralásához mekkora hőközlés szükséges. A forráshő jele: L_f, mértékegysége az SI mértékrendszerben: J/kg. Ha tetszőleges m tömegű, forrásponton lévő folyadékot teljesen elforralunk, akkor a szükséges hőmennyiséget így határozhatjuk meg: Q=L_f*m.

(kondenzáció) Az a folyamat, amelyben az anyag gázhalmazállapotból (gőz) folyékony halmazállapotúvá válik. Bekövetkezhet hőmérséklet csökkentése, vagy nyomás növelése révén.

Az a folyamat, mely során az anyag folyékony halmazállapotból szilárd halmazállapotba kerül.

Az adott anyag egységnyi tömegű részének fagyásakor felszabaduló hő. Anyagi minőségre jellemző. Tetszőleges tömegű anyag fagyásakor Q=m*L hő szabadul fel. A fagyáshő megegyezik az olvadáshővel. Jele L. A fagyáshő mértékegysége az SI mértékrendszerben a joule/kilogramm. Jele: J/kg.

(optikai színkép) Fényforrás által kibocsátott elektromágneses sugárzás optikai törő közegen színekre történő felbontása és a kép térben való hullámhossz szerinti megjelenítése.

Elektromágneses hullám, hullámhossza a látható fény és a rádióhullámok közé esik (0,3 mm - 760 nm). Hősugárzásnak is nevezik, mert a bőr melegnek érzékeli.