Az elektromos töltések vezetőn

Töltsük fel két selyempapír csíkkal ellátott fémdoboz egyikét. Próbáljunk töltést átvinni a másikra egy szigetelő nyélen levő fémgömb segítségével. Először kívülről kívülre, majd belülről kívülre. Az első esetben sikerül, a másodikban nem. Ez azt mutatja, hogy a többlettöltések a doboz külső felületén voltak, a belső felületen nem.Ha hálót, melynek mindkét oldalán elektroszkópok vannak elhelyezve feltöltünk és hengerré görbítünk, a külső elektroszkópok töltést jeleznek, a belsők nem.

A többlettöltéssel rendelkező fémre igaz:

• a fémre vitt többlettöltés teljes egészében a fém külső felületén helyezkedik el;
• a térerősség a fém belsejében zérus;
• az erővonalak a fém felületére merőlegesek. Ellenkező esetben a térerősségnek lenne a felülettel párhuzamos komponense. Ennek hatására a felületen lévő elektronok a felület mentén elmozdulnának, azaz nem lehetnének nyugalomban.

Csak a feltöltött fém külső oldalán jeleznek töltést az elektroszkópok

A földelés

A föld jó vezető, így felülete gyakorlatilag ekvipotenciális. A földet a gyakorlati mérések során a berendezésekkel könnyen össze tudjuk kötni, ezért gyakorlati számításoknál nem a végtelen távoli pont potenciálját választjuk 0-nak, hanem a földét. Ez a választás eredményeinket nem befolyásolja. A gyakorlatban mindig feszültségekkel, azaz potenciálkülönbségekkel dolgozunk, s ez független a nullszint megválasztásától.

Fémtárgyaknak a földdel való vezető összeköttetését földelésnek nevezzük. Ekkor a fém földpotenciálon van. A földelést úgy valósítják meg, hogy egy széles fémlemezt juttatnak a talajba olyan mélyre, ahol a föld állandóan nedves, így biztosítják a jó vezetést. A földelendő tárgyakat ehhez a lemezhez csatlakoztatják fémesen. A földelő vezeték jelzésére a zöld-sárga színt használják.