Az elektromos töltések közti erőhatást Charles Coulomb (1736 – 1806) francia fizikus vizsgálta. A matematikai kifejezést 1785-ben találta meg. Vizsgálatait 1784 és 89 között torziós mérleggel végezte. Ezt az eszközt Henry Cavendisch (1731-1810) fejlesztette ki, és segítségével határozta meg a gravitációs törvényben szereplő állandót.

A méréshez még nem kellett a töltéseket mérőszámokkal jellemezni. Egyenlő nagyságú töltéseket elő tudunk állítani anélkül, hogy a töltésnek mértékegysége lenne. Nem kell mást tennünk, csak két egyforma méretű, szigetelő nyéllel ellátott fémgömb egyikét feltölteni, majd a kettőt egymáshoz érinteni. Szimmetriájuk miatt a töltésük azonos nagyságú lesz. Egyenlő nagyságú töltések egymás mellé helyezésével kétszer, háromszor akkora töltéseket is elő tudunk állítani.

Pontszerű töltések között ható Coulomb-erő Coulomb törvénye szerint két pontszerű Q1 és Q2 töltés között ható erő egyenesen arányos a két töltés szorzatával, és fordítottan arányos a közöttük lévő távolság (r) négyzetével, azaz

Az erő a két töltés egyenesében hat. Vonzó, ha a töltések különböző, taszító, ha azonos előjelűek.

Coulomb törvénye lehetőséget ad a töltés egységének meghatározására, csak a k arányossági tényező értékét kell rögzítenünk. A választást indokolja a kiegészítésben leírt gondolatmenet. A k értékét a következőnek állapították meg:

Ekkor kapjuk a töltésre a coulomb egységet, jele: C.

Eszerint 1 C a töltése annak a pontszerű testnek, amely egy másik, ugyanakkora töltésű pontszerű testet 1 m távolságból N erővel taszít.

A valóságban hiány- vagy többlettöltésként csak milliomod coulombnyi töltések szerepelnek. Az elektromos áramok esetében azonban sok coulombnyi töltés mozog. 1 elektron töltése: . A proton töltése ugyanekkora pozitív töltés. Ezt hívjuk elemi töltésnek.

Megjegyzés: A Nemzetközi Mértékegység Rendszerben (SI) a töltés nem alap-, hanem származtatott mennyiség: 1 C = 1 As (ampersekundum).