A vonzás kölcsönhatásba lépestt testek között kialakuló fizikai jelenség, mely során a testek távolságukat csökkenteni igyekeznek.

Testek elektromos állapotát jellemző fizikai mennyiség. Jele: Q, mértékegysége az 1 coulomb (1C).

Bármely elektromos töltés maga körül elektromos mezőt (erőteret) hoz létre. Ha az elektromos mezőbe töltött testet helyezünk, akkor a testre erő hat.

Olyan mező, melynek minden pontjában a mező térerőssége egyenlő nagyságú és irányú.

Az elektromos mező adott pontjához rendelt vektormennyiség az elektromos térerősség. Jele: E. Nagysága az adott pontba helyezett pontszerű q töltésre ható F erő és a q töltés hányadosa: E=F/Q, ahol F az erő, Q pedig a töltés. Az elektromos térerősség mértékegysége az SI mértékrendzserben a newton/coulomb. Jele: N/C.

Elektrosztatikai kísérletekben töltések folyamatos felhalmozására alkalmas berendezés. A leföldelt generátorban futó szalagra a csúcshatás segítségével juttatunk töltéseket az alacsony potenciálú helyről (föld), melyeket szintén csúcshatással juttatunk egy töltéstároló fémburokra, ahol nagy feszültséget, elektromos potenciált hozhatunk így létre. A szalag szigetelő anyagból készült.

A megosztógép (influenciagép) a töltésmegosztás elvén működik. Egyik típusa a James Wimhurst (1832-1903) angol mérnök által tervezett és róla elnevezett gép. Alkalmazásával egyszerűen szemléltethető a töltés szétválasztás, és nagymennyiségű elektromos töltés kelthető folyamatosan.

Az elektromos erővonalak az elektromos mezőt szemléltető olyan képzeletbeli görbék, amelyek érintői a görbék egyes pontjaiban az ottani térerősségvektor irányába mutatnak.

Idealizált fogalom az elektrosztatikában, kiterjedés nélküli Q töltésű m tömegű test.

Az elektromos töltés a tötltéshordozók koncentrált része, így a természetben előforduló töltések ezen elemi töltés egész számú többszörösei. Mivel az elemi részecskék kiterjedése nagyon kicsi, ezért a makroszkópikusan eleminek mondható térfogatban is nagyszámú töltéshordozó helyezkedhet el. Eloszlás szempontjából az elektromos tötltés a következőképpen osztályozható: pontszerű töltés vagy ponttöltés (Q), vonaltöltés vagy vonalmenti töltéssűrűség (q), felületi töltés vagy felületi töltéssűrűség (szigma) illetve tértöltés vagy térbeli töltéssűrűség (rhó).

Az erőterek szemléltetésére alkalmazott eszköz. A tér egy adott pontjában a térerősség a ponton áthaladó erővonal érintőjének irányába mutat. Az erővonalak sűrűsége a térerősség nagyságát jellemzi az adott pont környezetében.

Az erővonal az erőterek szemléltetésére alkalmazott eszköz. A tér egy adott pontjában a térerősség a ponton áthaladó erővonal érintőjének irányába mutat. Az erővonalak sűrűsége a térerősség nagyságát jellemzi az adott pont környezetében.

Az olyan felületet, amely pontjainak potenciálja azonos, ekvipotenciális felületeknek nevezzük.

Az elektrosztatikus mező munkája miközben a Q próbatöltés egy rögzített A pontból egy rögzített B pontba jut, egyenesen arányos a mozgatott Q töltés nagyságával. A munkavégzés és a töltés hányadosával meghatározott fizikai mennyiséget, a mező A pontjának B pontjához viszonyított feszültségének nevezzük. Jele: U_AB=W_AB/Q. A feszültség mértékegysége az SI mértékrendszerben a volt. Jele: V.

Ha a mező két pontja nem azonos potenciálú, akkor azt mondjuk, hogy a két pont között potenciálkülönbség vagy feszültség van.

A tér azonos elektromos potenciállal rendelkező pontjait azonos potenciálú (ekvipotenciális) pontoknak nevezzük. Ezek a pontok a térben meghatározott felületeket, ekvipotenciális felületeket alkotnak. Ezeken a felületeken mozgatott töltésen a mező által végzett összes munka zérus.

A mező bármely A pontjának egy rögzített O ponthoz viszonyított feszültsége a mező A pontbeli potenciálja: U_A=U_AO , (U_O=0).

Elektromos zavarnak tudható be mindazon jelenségek összessége, mely az elektromos készülékeket abnormális működésre kényszerítik.

Egymástól néhány centimétere levő elektródok között töb ezer voltos feszültség létesítése után az elektródok felületén kékes-pirosan világító fényréteg jön létre.

Testekben a külső mező hatására történő töltésszétválasztást elektromos megosztásnak nevezzük (influencia).

Forgatható edény vízszintes síkban ellentétes irányba elforduló két kivezetéssel. Ha az edénybe vizet teszünk, akkor a hatás-ellenhatás miatt kiáramló folyadék erőpárként forgató hatást gyakorol az edényre. Ismert elektrosztatikai változata is, amikor a csúcshatás miatt kirepülő töltéshordozók fozzák forgásba a kereket.

Épületek legmagasabb pontjára szerelt olyan eszköz, mely képes a villám (elektromos ív) energiáját a talajba vezetni. Nevétől eltérően nem a villám kialakulását akadályozza, hanem magához vonzza azokat, így védi meg az adott épületet a villám mechanikai és termikus hatásaitól.

A vezetőre vitt töltés és a kialakult potenciál hányadosával meghatározott fizikai mennyiség a vezető kapacitása (befogadóképessége) (C): C=Q/U. A kapacitás SI mértékegysége a farad, jele: F. 1F=1C/V.

A kondenzátor elektródjait, párhuzamos fémlapjait nevezzük fegyverzetnek.

Töltéssűrítő eszköz, a kapacitásával jellemezzük (C ).

Az elektromos töltés tárolására szolgáló eszköz, amely két egymástól elszigetelt fémlapból áll, melyek között levegő vagy dielektrikum található. A fémlapok (fegyverzet) egyikét leföldelve és a másik lemezre töltést juttatva a földelt lemez ellentétes töltésűvé válik. A két lemez között homogén elektromos mező jön létre. A kondenzátor töltéstároló képességét a kapacitása (C) jellemzi.

Töltéstároló rendszer, mely két koncentrikus fémgömbből áll. A külső gömböt leföldelve a belsőre töltést viszünk.

Elektromos töltés tárolására szolgáló eszköz, melyet régen elektromos kísérletekben használtak (1746). Pohár alakú üvegedény, melyet kívül és belül magasságának kb. kétharmadáig sztaniollal vontak be.