Természetben található mágneses tulajdonságokat mutató fémtartalmú kőzet, magnetit.

A mágneses mező szemléltetésére szolgáló irányított vonal, a mező egy adott pontjában a mágneses indukció iránya a ponton átmenő indukcióvonal érintőjének irányába mutat, nagyságára pedig az erővonalak sűrűségéből következtethetünk.

A mágnesrúd végein lévő erőcentrumokat pólusoknak nevezzük. A Föld mágneses terét biztosító Északi- és Déli-sarkot is pólusoknak nevezzük.

Gyorsan változó elektromos jelek, rezgések időbeli lefolyását ábrázoló műszer.

Mágneses mezőben elhelyezkedő áramvezetőre ható erő irányát adja meg. A jobb kéz hüvelyk, mutató és középső ujját egymásra merőlegesen kifeszítve az ujjak sorrandjében az erő (F), az áram (I) és az indukció vektor (B) irányát kapjuk meg.

Dimenzió nélküli szám (mű_r), megmutatja, hogy az adott anyag permeabilitása hányszor nagyobb, mint a vákuumé.

Változó mágneses mező maga körül örvényes elektromos mezőt kelt, minek hatására a nyitott áramkör két pontja között elektromos feszültség jön létre.

Változó mágneses mező maga körül örvényes elektromos mezőt kelt, minek hatására zárt áramkörben elektromos áram indul meg.

Mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő, melynek iránya a sebességvektor (v) és az mágnesesindukció (B) vektora által kifeszített síkra merőleges. Nagysága pedig F_m=B*q*v*sin(alfa), ahol alfa B és v által bezárt szög. Általánosabb tárgyalásban az elektromos mezőben mozgó töltésre ható erőt is Lorentz erőnek nevezik: F_e=q*E, ahol E az elektromos térerősség vektora.

Adott felületen áthaladó erővonalak számának időbeni változása.

Változó mágneses mező esetén a mező pontjaiban mért mágneses indukció vektora időben változik.

Az elektormágneses indukció egyik jelensége, ahol a tekercsben megszűnő áram hatására a tekercs belsejében bekövetkező mágneses fluxusváltozás miatt a tekercsben áram indukálódik, ezáltal a tekercs áramtalanítása késlekedik.

Nyugalmi elektromágneses indukció esetén a vezetőben indukált feszültség a vezető körüli mágneses mező időbeli változásának következménye.

Az elektromágneses hullám egymásra merőlegesen haladó oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában terjed fénysebességgel energiát és impulzust szállítva. Részecskéi (kvantumai) a fotonok. A 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú elektromágneses sugárzás az emberi szem számára is látható, emiatt látható fénynek nevezik. Az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia (hullámhossz, energia) szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot. Az elektromágneses sugárzás fizikáját az elektrodinamika írja le.

Az önindukciós feszültség arányos a tekercsben folyó áram időegység alatti megváltozásával: U_öi=-L*Delta I/Delta t, a negatív előjel arra utal, hogy az önindukciós áram iránya ellentétes az őt létrehozó hatással.

Váltakozó áram (szinuszos) áramerősségét egyetlen időben állandó áramértékkel jellenezhetjük. Ez annak az egyenáramnak az erőssége, mely azonos elenállású vezetőben ugyanannyi idő alatt pontosan akkora munkát végez, mint az adott váltakozó áram. Az áram effektív értéke: I_eff=I_csúcs/gyök(2).

Generátorokkal, rezgőkörökkel előállított elektromos feszültség, melynek nagysága az idő szinuszos függvénye: U=U_o*sin(w*t+j_o).

Effektív teljesítmény, az áramforrásból felvett teljesítménynek az a része, melyet a hálózat felhasznál. Nyugvó áramköri elemek esetén P_eff=I²*R vagyis az összes ohmikus ellenálláson időegység alatt hővé alakult energia.

Olyan teljesítmény mennyiség, melynek értéke időben változik.

Generátorokkal, rezgőkörökkel előállított elektromos feszültség, melynek nagysága az idő szinuszos függvénye.

Az elektromos mező pontjaiban az elektromos térerősség vektora időben változik.

Olyan elektromos áram, mely nyugvó vezető szabad (vezetési) elektronjainak rendezett mozgása következtében jön létre.

A változó elektromos tér, vagyis a változó elektromos fluxus olyan hatású, mintha áram folyna az adott térrészben. Ezt nevezik eltolási áramnak. Nagysága: I=ε₀*ΔE*A/Δt.

Akkumulátorok töltésére használatos áram.

Egy vezetőhurok önindukciós mágneses fluxusa arányos a benne folyó áram erősségével: F_öi=L*I. Az arányossági tényező a tekercs önindukciós együtthatója vagy induktivitása (L). Mértékegysége az SI mértékrendszerben az 1 V*s/A = 1 henry = 1H. 1H az induktivitása a vezetőhuroknak vagy tekercsnek, ha 1 s alatt történő 1 A nagyságú egyenletes áramerősség változás 1 V feszültséget hoz létre. Az önindukció jelensége többmenetes tekercsesetén számottevő. A tekercs induktivitása a tekercs geometriai paramétereitől és a benne lévő közeg permittivitásától függ: L=mű₀*mű_r*A*N²/l, ahol A a tekercs keresztmetszete, l a tekercs hossza, N a tekercs menetszáma, mű₀ a vákuum permeabilitása, mű_r pedig a tekercsbe helyezett mágneses anyagra jellemző szorzószáma.

Nyitott elektromágneses rezgőkör, mely elektromágneses hullámokat bocsát ki. A sugározni kívánt hullámhosszánál rövidebb egyenes fémrúd. A rúd hossza szoros kapcsolatban van a kibocsátott hullám hosszával.