Elektromos erővonal Az elektromos mező szemléltetése a térerősség vektorok segítségével legtöbbször eléggé nehézkes. Erre sokkal alkalmasabbak bizonyos görbék, az elektromos erővonalak.

Az elektromos erővonalak az elektromos mezőt szemléltető olyan képzeletbeli görbék, amelyek egyes pontjaiban az ottani térerősségvektor által meghatározott egyenes a görbe érintője. Az erővonalakon nyílheggyel jelöljük a térerősség irányát.

A fenti definícióból következnek az erővonalakra vonatkozó alábbi tulajdonságok:

• az erővonalak a pozitív töltésekről indulnak és a negatív töltéseken végződnek.
• az erővonalak nem metszik egymást, mert a metszéspontban nem lenne egyértelmű a térerősségvektor iránya.

Ha a tér minden pontjában szemléltetni szeretnénk az elektromos mezőt, akkor az erővonalrendszer végtelen sok görbét tartalmazna, melyek teljes megrajzolásának persze nem lenne értelme. Megfelelő megállapodás esetén azonban lehetőséget kapunk nem csak a mező szerkezetének, hanem adott tartományban a térerősség nagyságának szemléltetésére is.

A megállapodás a következő: csak annyi erővonalat rajzolunk meg, hogy egy, az erővonalakra merőleges, egységnyi felületet metsző erővonalak száma egyenlő legyen az ott érvényes térerősség nagyságának mérőszámával. Ilyen módon az erővonalak sűrűsége jellemzi egy adott tartományban a mező erősségét.

Elektromos erővonalak

A z erővonalakat "láthatóvá" tehetjük. Tegyünk lapos üvegtálba ricinusolajat, és helyezzünk ebbe egy fémtárgyat. Szórjunk kevés búzadarát egyenletesen az olaj felszínére. Ha a fémtárgyat szalaggenerátorral feltöltjük, a daraszemcsék az erővonalak mentén láncokba rendeződnek, szemléltetve az adott töltéseloszlás erővonalrendszerét.