Michael Faraday (1791 - 1867)

Angol fizikus és kémikus. Apja kovács volt, akinek nem állt módjában, hogy gyermekeit különös nevelésben részesítse. Michael a helybeli elemi iskolában megtanult írni, olvasni, számolni, azután inas lett egy londoni könyvkereskedőnél. Itt hiányos ismereteit a kezébe kerülő könyvek olvasásával igyekezett kiegészíteni. Az így szerzett, esetleges ismeretek rendszerezése, megemésztése is kitűnően sikerült. Felébredt érdeklődése a természettudományok, főleg a kémia és az elektromosság iránt. 20 éves korában fizikai előadásokat kezdett látogatni. Ezek során ismerkedett meg Davy-vel. 1813-ban került a nagy kémikus laboratóriumába asszisztensként. Első kémiai dolgozatát 1815-ben írta. 1820-ban egyik tanulmánya már a londoni Royal Society elismerését is kivívta. 1824-ben a Királyi Társaság tagjává választotta. 1825-ben a Royal Institution kémiai laboratóriumának a vezetője lett, 1827-ben pedig örökölte az intézetben Brande professzor katedráját. 1844-ben a párizsi Természettudományos Akadémia tagja lett, számos elismerésben és kitüntetésben részesült, de ezekre sohasem pályázott. Szerénységét jellemzi, hogy a neki felajánlott elnöki tisztet sem a Royal Society-nál, sem a Royal Institution-nál nem fogadta el. Volt módjában a vagyon és a tudomány között választania. Ő nagy tudósként, de szegényen halt meg.

Kevés fizikusról mondhatjuk el, hogy olyan sok és olyan jelentős felfedezéssel gazdagította a tudományt, mint Faraday. 1821-ben, Wollaston ötletétől indíttatva, létrehozta a mágnesnek az áram által okozott forgását, ami az első elektromotornak tekinthető. 1825-ben nagy törésmutatójú, bár lágy üvegfajtát állított elő. 1831-ben a Chladni-féle porábrák elméletét fejlesztette tovább. Ugyancsak 1831-ben fedezte fel az elektromágneses indukciót. 1835-ben fedezte fel az önindukciós áramot. Megfogalmazta a fizikában oly termékenynek bizonyult mágneses és elektromos erőtér fogalmát. 1833-34-ben állapította meg az elektrolízis róla elnevezett törvényeit. Igazolta, hogy a Volta-oszlop áramát vegyi folyamat hozza létre. Először hívta fel a figyelmet a dielektrikum aktív szerepére. 1845-ben közölte azokat a kísérleteit, amelyekkel felfedezte, hogy a mágneses tér a fény polarizációs síkját elforgatja (Faraday-effektus).

Felsorolni is nehéz azokat a jelentős kísérleteit és felfedezéseit, amelyek valamely régi törvényt vagy sejtést igazoltak, illetve továbbfejlesztettek. Az indukció felfedezésével megteremtette az elektrotechnika alapjait. Az elektrolízis törvényei nemcsak iparágat teremtettek, hanem azokra támaszkodva először tudtunk következtetni az elektron létére. A Faraday-effektus, az elektromosság, mágnesesség és a fény kapcsolatára mutat. Az erőtér fogalma a modern fizika egyik alapja lett.