Elektrosztatikus árnyékolás
A fémtestben kialakított üreg belsejébe a külső elektromos mező nem hatol be. A külső fémburok megosztott töltései ugyanis a külső eredetű elektromos mezőt a fémtesten belül nullára változtatja. Minthogy a megosztás jelensége rendkívül gyorsan zajlik le, megállapíthatjuk, hogy a külső mező gyakorlatilag egyáltalán nem hatol az üreg belsejébe. Ezt a hatást nevezzük árnyékolásnak. Ha egy berendezést meg akarunk védeni az elektromos mezőktől, fémházba helyezzük, árnyékoljuk.
Az árnyékoló hatás védi a fémből készült repülőgépek és gépkocsik utasait a villámoktól viharban. Sűrű szövésű fémharisnya védi a mikrofonok, erősítők, rádiók vezetékeit az elektromos zavaroktól. Hasonlóan védik a lőporraktárakat is a villámcsapástól. A fémburkolatot rendszerint földelik, hogy állandóan földpotenciálon legyen.
Faraday-kalitka
Az árnyékolást először Michael Faraday (1791 – 1867) minden idők legnagyobb kísérleti fizikusa mutatta ki 1823-ban a róla elnevezett Faraday-kalitkával. Ez egy sűrű fémhálóból épített ketrec. Gondosan bezáratta magát, majd a ketrecet segítőtársai kívülről igen nagy feszültségre feltöltötték. Faraday ekkor elektroszkópot érintett a ketrec belső oldalához, és megmutatta, hogy az elektroszkóp nem jelez töltést.
A kísérlet Faraday munkatársai között nagy szorongást váltott ki, hiszen több millió voltos szikrák csapkodtak a fémhálóba, így azt hitték, hogy a nagy feszültség Faraday-t bizonyára meg fogja ölni. Ő azonban meg volt győződve elméletének helyességéről, hogy a ketrec belsejében a térerősség nulla. Így merte vállalni a veszélyt.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
