Két hosszú, egyenes, áramot szállító vezető egymásra erőt fejt ki, hiszen mindkettő mágneses mezőt létesít. Függesszünk fel lazán két könnyű vezetőt, pl. alufólia csíkot, és vezessünk át rajtuk 2 - 3 A erősségű egyenáramot és figyeljük meg mi történik, ha az áramok egyező, illetve ha ellentétes irányúak!
A felfüggesztett vezetők elmozdulása egyértelműen mutatja az áramok irányától függő erőhatást, vonzást egyenlő áramirány, taszítást különböző áramirány esetén.
Az egyik vezeték (a) áramamágneses mezőt létesít azon a helyen, ahol a másik vezeték (b) van:
.
A jobbkéz-szabály szerint az indukció a második (b) vezetéknél merőlegesen befelé mutat. Az ebben folyó áram L hosszúságú darabjára ható F erő:
.
A jobbkéz- szabály szerint ez az erő a két vezető síkjában van és a másik vezető felé mutat. A kölcsönhatás törvénye alapján a másik vezetőre ugyanígy hat egy vonzóerő.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a két párhuzamos, azonos irányú áramot szállító vezető között vonzóerő hat.
Könnyen belátható, hogy az egyik áramirányt megváltoztatva a mágneses indukció iránya a másik vezető helyén, és ezzel együtt az erő is ellentétes irányú lesz. Vizsgálódásunkat összefoglalva kimondhatjuk, hogy az azonos irányú áramok vonzzák, az ellentétes irányú áramok pedig taszítják egymást.
Az áramerősség egysége
A párhuzamosvezetőkben folyó áramok között fellépő erőn alapul az áramerősségNemzetközi Mértékrendszerben 1948-ban elfogadott SI egységének, az ampernek (A) a definíciója. Ekkor rögzítették a állandó értékét pontosan
.
A szabvány szerint azt az áramot tekintjük 1 A erősségűnek, amely vákuumban az 1 m távolságban levő párhuzamos és azonos erősségű áramot szállító hosszú, egyenes vezető 1 m hosszúságú darabjára
nagyságú erővel hat.