A mai kor számítógépei lehetővé teszik, hogy szövegeinket nyomdakész alakban hozzuk létre. Amennyiben lézer-nyomtatóval rendelkezünk, akkor a szövegeket a legjobb nyomdai minőséggel megegyező színvonalon ki is nyomtathatjuk. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért hívják ezeket lézer-nyomtatóknak, és hogyan működnek?

A nyomtató egyik legfontosabb alkatrésze egy fényérzékeny dob, amit vékony lézersugárral világítanak meg. A lézerre csak annyiban van szükség, hogy kellően finom rajzolatot kaphassunk a dobon. A dob felületét olyan fényérzékeny anyag borítja, amiből fény hatására elektronok lépnek ki. Ezért a dobnak azok a területei, amelyeket a lézersugár megvilágított, pozitív töltésűek lesznek, hiszen az elektronok negatív töltést szállítottak el. A fényérzékeny dob forog, így az elektromosan töltött felület elmozdul, és a festékadagoló közelébe kerül. A berendezés gondoskodik arról, hogy a festékszemcsék negatív töltésűek legyenek, amelyeket a pozitív töltésű dob magához vonz.

A festékszemcséket tartalmazó dob tovább fordul, és az ott elhaladó papír közelébe kerül. A papír a fényérzékeny dob és egy erősen pozitív töltésű rúd között halad el. A rúd maga felé rántja a negatív töltésű festékszemcséket, amelyek a papír felületére csapódnak. A papír ezek után magas hőmérsékletű fűtőrudak között halad el, melyek a papírra égetik a festékszemcséket. Ezért találjuk a lézer-nyomtatóból kijövő papírt melegnek.

Lézernyomtató A lézernyomtatókhoz igen hasonló módon működnek a fénymásoló berendezések, melyeket szokás xerox gépeknek is hívni. Bennük a leképező dob egy forgó alumínium henger, melyet vékony szelén réteg borít. A szelén sötétben elektromosan szigetelő, míg megvilágítás hatására vezetővé válik. A dobot egyenletes felületi eloszlásban pozitív töltéssel látják el sötétben. A másolandó szöveget vagy ábrát erősen megvilágítják egy henger alakú mozgó fényforrással, és a képét tükrök és lencsék segítségével folyamatosan a szelén borítású dobra továbbítják. A fényes részek vezetővé válnak, ezek a területek elvesztik töltésüket, míg a sötét területek (ami a szövegek – fekete betűk – képe) megtartják töltésüket. Amint a dob tovább fordul, ezek a területek a festékhenger közelébe kerülnek. A festék apró porszemekből áll, melyek negatív töltésűek, tehát őket a dob pozitív töltése magához vonzza. Vegyük észre, hogy a sötét területek őrizték meg pozitív töltésüket, tehát csak oda került festék. A dobra tehát negatív töltésű festékszemcsék kerülnek, melyeket a következő lépésben a pozitív töltésű papír vonz magához. Végül egy forró rúd ráégeti a festéket a papírra.