Az orr felépítése
Külső orr: Az orrüreg külső borítását adja, rajta orrgyököt, orrhátat és orrcsúcsot különböztetünk meg. Vázát csont és porcok alkotják, melyeket kötőszövet köt össze. Az orr mozgékony oldalfalait orrszárnyaknak nevezünk. Az orrüreget nyílirányú orrsövény választja ketté, melynek elülső része porcos, hátsó része csontos. Az orrüreg falain három pár orrkagyló helyezkedik el. Az egyes orrkagylók alatt elhelyezkednek hosszanti hézagok, ezeket nevezzük orrjáratoknak. Ide nyílnak az orr melléküregei. Az orrkagyló csontos vázát nyálkahártya borítja, melyben dús vénás hálózat található.
Normális légzéskor a levegő az orrüregen át, jut be a tüdőbe. Az orrüregben megszűrődik, felmelegszik és párásodik. A szűrést az orr előcsarnokában lévő szőrök és a nyálkahártya végzi, melynek csillószőrei kifelé hajtják a porszemcséket. A felmelegítés a vérbő orrkagylók felszíne, a párásítást az orrüreg mirigyei végzik.
Az orr melléküregei
Az orr melléküregei nyálkahártyával bélelt, légtartalmú üregek, melyek az orrüreggel közlekednek. Homloküreg: a homlokcsontban, az orrgyök fölött található, belsejét egy sövény választja ketté. Kivezető nyílása a középső orrjárat. Arcüreg: a felső állcsont testében található, a középső orrjáratba nyílik. Ékcsonti üreg: páratlan üreg az ékcsontban, az orrüreg felső hátsó harmadába nyílik. Rostasejt: Az orrüreg és a szemüreg közötti apró légtartalmú kis üregek. Nyílására az orrkagylók ráhajolnak.
Az orrüregek szerepe: Csökkentik a koponya súlyát, felmelegítik tisztítják a belélegzett levegőt, és hangadáskor rezonátorként működnek.
A gége szerkezete
A gégét porcok, ezeket összekötő ízületek és izmok építik fel. A gége homokórára emlékeztető, a felső része a gégebemenet, a középső a hangrés, valamint oldalirányban terjedő tasakok, az alsó kiszélesedő rész a légcsőben folytatódik. Porcai: pajzsporc, védi a gége üregét, legkiemelkedőbb része az ádámcsutka. Gyűrűporc, a pajzsporc alatt található, rajta helyezkednek el a háromoldalú piramis alakú kannaporcok. Ezek külső nyúlványairól erednek a hangszalagok. A kannaporcok függőleges tengely körüli mozgásukkal nyitják, zárják a hangszalagokat. Gégefedő nyereg alakú, ülőfelszíne előre tekint, felső széle szabadon emelkedik a garat alsó szakaszába. Alsó elkeskenyedő vége a pajzsporc belső felszínéhez rögzül. Hátrahajlásával fedőszerűen zárni tudja a gégebemenetet. A gégét széles szalag rögzíti a nyelvcsonthoz.
| 
| 
| 
|
A légutak és a nyelési útvonal kereszteződése
A garat három szakaszának középső és alsó része közös találkozási pont mind a légzés, mind az emésztésben. A garat lefelé keskenyedik, éles határ nélkül megy át a nyelőcsőbe. Ebből a szakaszból nyílik a gége ovális formájú bemenete. A táplálék gégébe való bejutását a gégefedő akadályozza meg. Nyeléskor a gége felemelkedik, és a nyelvgyök lenyomja a gégefedőt.
A hangképzés folyamata
A beszéd- és énekhangokat a hangszalagok rezgése hozza létre. Hangadáskor a hangszalagok megfeszülnek, a hangrést beszűkítik, és kilégzéskor a tüdőből kiáramló levegő hatására rezgésbe jönnek. A rezgés a szomszédos üregek levegőjére is ráterjed. A hang magasságát, erősségét a hangszalagok vastagsága és feszülése, valamint a kiáramló levegő erőssége határozza meg. A hang magasságát a gége nagysága határozza meg ( gyerek- férfi). A hang színezetét (orgánum) a száj és orrüreg eltérései adják. A hangszalag által képzett alaphangok színezetét a szájüreg beszéd közbeni módosulásai adják.
A légcső
A légcső a gyűrűporchoz kapcsolódó, kb.12 cm hosszú C alakú porcos rugalmas cső. Hátsó fala kötőszövetes lemez, mely nyeléskor a mögötte futó falat bedomboríthat. A szilárdságát a porcok biztosítják, hogy belégzéskor megakadályozzák a légcső falának összeesését. A légcső a nyak középvonalában húzódik, a mellüregben fordított V alakban két főhörgőre oszlik. A jobb oldali hörgő meredekebb ezért az idegen testek is főleg ide kerülnek.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
