A vese szerkezete
A vese anatómiailag három, szemmel is elkülöníthető részre osztható. Egy külső úgynevezett kéregre (cortex), egy piramisokat tartalmazó velőre (medulla) és egy úgynevezett vesemedencére (pelvis renalis), ami tulajdonképpen nem más, mint egy a velő állományába kis mélyedésekkel, úgynevezett kelyhekkel benyomuló üreg. A vese a kiválasztáson kívül ellát szabályozó funkciókat is hormonok termelése révén.
_normal.jpg "A vesemedence elhelyezkedésének, alakjának bemutatása preparátumon")
| 
| 
|
A vese szöveti szerkezete
A vese szövetének alapegysége a sugárirányban elhelyezkedő nefron, amiből körülbelül másfél millió van egyetlen emberi vesében. A nefronoknak több részét különböztetjük meg. A kéregben helyezkedik el a glomerulus, ebből ered a vesetubulus, ami U-alakú csőként először egy kanyarulatos szakasz után belenyúlik a velőállományba, ahol hajtűkanyart ír le, majd visszatér a kéregállományba. Végül egy második kanyarulatos szakaszt követően beömlik a gyűjtőcsatornába. A vese artériái kapillárisszerű erekké vékonyodva alkotják a glomerulusban az ún. érgomolyagot, ahol leadják plazmájuk jelentős részét szűrésre, majd ezek az erek összeszedődve elhagyják a glomerulust, és még mint a verőeres rendszer tagjai, érfonatot képeznek a nefron körül. Ezen a szakaszon „visszakapják” a szűrletből a szervezet számára még szükséges anyagokat, majd a vénás rendszer tagjaiként elhagyják a vesét.
| 
|
A veseműködés
A vese naponta kb. 180 liter vizet és oldott anyagot szűr ki a vérből. A vízvisszaszívás jóvoltából ez a mennyiség kb. 1,4 literre csökken, és vizelet formájában távozik a szervezetből. Az egészséges vesék kiszűrik a táplálékból származó salakanyagokat, a felesleges folyadékot, de nem engedik kiürülni a még használható anyagokat. A kiválasztás első lépése, hogy a vese a beérkező folyadékból egy ún. ultrafiltrátumot képez, ami a vérplazma koncentrációjával megegyező mennyiségben tartalmaz olyan anyagokat is, amire a szervezetnek szüksége van, például glükózt, nagy mennyiségű Na-iont, karbamidot. Ezeket az anyagokat a vesetubulus különböző pontjain a vese részben vagy teljesen visszaszívja, és újra a vérkeringésbe juttatja. A vese feladatai közé tartozik a hormonok termelése, illetve a só- és vízforgalom szabályozása.
Méregtelenítés a vesében
A vese egyik legfontosabb feladata a méregtelenítés, amely folyamat a kiválasztás útján valósul meg.
Működése során minden élő sejt termel kémiai salakanyagokat, amelyeket a vér szállít el. Ezeknek az anyagoknak egy része a szervezet számára mérgező, ezért fontos, hogy a vérben ne halmozódjanak fel, hanem folyamatosan ürüljenek. A vizeletkiválasztó rendszer feladata, hogy az oldott állapotban lévő bomlástermékeket kiszűrje és kiürítse. Elsősorban a nitrogén tartalmú bomlástermékek (karbamid) és bizonyos sók távoznak a vizelettel.
A vesék működési elégtelenségének következtében a vérben felszaporodó káros anyagok életveszélyes állapotot idéznek elő a betegnél. Véréből mielőbb (és folyamatosan) ki kell üríteni az ártalmas anyagokat (dialízis vagy transzplantáció).
A veseműködés szabályozása
A veseműködés szabályozásában elsősorban hormonális hatások játszanak szerepet, de természetesen idegi működés is közrejátszik. A hormonális szabályozás egyik legfontosabb eleme a vazopresszin (ADH) mely a hipotalamuszban (agyalapi mirigy) termelődő peptid hormon. Hatására fokozódik a nefronok elvezető csatornáiból a víz visszaszívása, így csökkenti a szervezet vízveszteségét. A másik igen jelentős hormon a mellékve sekéregben termelődő aldoszteron, melynek hatására a nátriumionok és ezzel kapcsoltan a víz visszaszívása fokozódik. (Természetesen a felsorolás nem teljes, számos egyéb hormon szabályozza a vese működését különböző ionok és egyéb anyagok visszaszívásának szabályozása révén.) Az idegi szabályozás a vese esetében alárendelt jelentőségű, a vegetatív idegrendszeri szabályozás elsősorban nem a kiválasztási funkciókat befolyásolja.
A vese egyéb feladata
A vese egy renin nevű hormon termelésén keresztül szerepet játszik a szervezet vízháztartásának, vérnyomásának szabályozásában. A vese apró erei képesek érzékelni a vérnyomás csökkenését, és ha egy bizonyos érték alá csökken a nyomás, a vese renin termelése fokozódik. A renin egy olyan folyamatot indít meg, amelynek a végeredményeképpen egy angiotenzin II nevű enzim keletkezik. Ez az enzim rendelkezik igen erős érösszehúzó és ezen keresztül vérnyomásemelő hatással. Ezen túl renin-angiotenzin rendszer többek közt képes szomjúságérzet kiváltására, szintén a vérnyomás, a vérmennyiség növelését elősegítendő.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
