Az autoimmun betegségek
Autoimmunitásnak nevezzük a szervezet saját antigénjeire adott immunreakcióit. A kóros, szövetkárosító autoimmun-reakciók által okozott kórfolyamatot autoimmun betegségnek hívjuk. Az autoimmun betegségek előfordulása a fejlett országokban meredeken nő. Okai között genetikai és immunológiai tényezők, környezeti hatások, pl. fertőzések szerepelnek.
Az autoimmun betegségek lehetnek szisztémásak, ahol a folyamat az egész szervezetben zajlik, illetve helyi, ahol egy szervet/szövetet/testtájat érint. A kóros immunreakció típusa szerint lehet humorális (autoantitestek) vagy sejtes (autoreaktív T-sejtek). A folyamat részben a specifikus immunreakcióból, részben a következményes gyulladásból, szövetpusztulásból áll.
Gyakori autoimmun betegségek a sokízületi gyulladás, a bőrfarkas, a vastagbélgyulladás, de lehet a háttere cukorbetegségnek és pajzsmirigy-betegségnek.
Az autoimmun betegségek kezelése nem teljesen megoldott: az immunrendszert gátló gyógyszerek a gyulladásgátlók (nem-szteroidok, pl. Aszpirin, illetve glukokortikoszteroid hormonszármazékok), újabban ígéretesek némely gyulladásos citokin gátlószerei, és végső esetben az immunrendszert teljesen leblokkoló kemoterápiás kezelés is szükségessé válhat.
Az egész szervezetet érintő autoimmun betegségek
A szisztémás autoimmun betegségek olyan kórfolyamatok, ahol az autoimmun reakció az egész testben zajlik, több szervrendszert érint. Leggyakrabban a kötőszövetek elleni immunreakció áll a háttérben.
Általános jellemzőik a láz (hőemelkedés), gyengeség, kötő-támasztószöveti fájdalmak, a gyulladás jelei (meleg, piros, folyadékgyülem, mozgáskorlátozottság), a kötőszövetek elhegesedése, elmeszesedése, és autoantitestek jelenléte a vérben. Előfordulhatnak egészen fiatal kortól (fiatalkori sokízületi gyulladás, szisztémás bőrfarkas) az idős korig (sokízületi gyulladás, stb.).
Jellegzetes tünetek a bőrön vagy az ízületekben, izmokban, szalagokban deformitásokat okozó gyulladások.
Kezelésük nem teljesen megoldott: az immunrendszert gátló gyógyszerek a gyulladásgátlók (nem-szteroidok, pl. Aszpirin, illetve glukokortikoszteroid hormonszármazékok), újabban ígéretesek némely gyulladásos citokin gátlószerei, és végső esetben az immunrendszert teljesen leblokkoló kemoterápiás kezelés is szükségessé válhat.
Az allergiás reakció
Az allergiás reakció egy antigénre (az allergénre) adott kóros intenzitású immunreakció. Az allergénnel történő első találkozás hatására B-sejtek IgE típusú ellenanyagot termelnek (érzékenyítődés). A következő találkozáskor az allergén a keringő IgE-hez kötődik, e komplexet a hízósejtek és a bazofil granulociták ismerik fel. Az aktivált hízósejtek biogén aminokat, főképp hisztamint termelnek. A hisztamin a zsigeri simaizmok görcsét, az erek kitágulását, az idegvégződések ingerlékenységét, és a nyáktermelés fokozódását váltja ki. A bazofilek később ható gyulladáskeltő anyagokat termelnek, amelyek az allergiák késői szövődményeiért, idült szövetroncsoló gyulladásokért, fokozott allergiás hajlamért felelősek. Ezek asztmához, gégeödémához, bélgörcshöz és hasmenéshez, szénanáthás orrfolyáshoz, bőr- és szemviszketéshez, csalánkiütéshez vezet. Az érintett szerv vagy testtáj az allergénnel történő érintkezés helyétől függ. A légúti allergének szénanáthát és asztmát, a táplálékkal bekerülők táplálék-allergiát, a bőrön csalánkiütést váltanak ki. A generalizált értágulat és hörgőgörcs anafilaxiás sokkot vált ki, mely halálos is lehet.
Az immunhiányos állapotok
Immunhiányos állapot az immunrendszer hiányos vagy gyenge működése következtében fellépő, visszatérő fertőzések által jellemzett betegség. Lehet másodlagos, ekkor egyéb betegség (pl. leukémia, vitaminhiány, vírusfertőzés, kemoterápia, alultápláltság, cukorbetegség) következménye. Az elsődleges immunhiány az immunrendszer valamely elemének a gyakran öröklött zavara. Akár egy gén hiánya is súlyos, halálos betegséget okozhat. A specifikus immunrendszer zavarai közül megkülönböztetünk a sejtes immunitás zavarával járó T-sejtes, a humorális immunitás zavarával járó B-sejtes immunhiányt, valamint súlyos kombinált immunhiányt. Ezen felül károsodhat a fagocitózis és a komplement rendszer is. A betegség tünetei a visszatérő fertőzések (légutak, bél, bőr). Ezeket gyakran egyébként ártalmatlan kórokozók okozzák, és nehezen vagy nem gyógyíthatók. A kórokozók minősége az immunzavartól függ: a sejtes zavarnál vírusok és gombák, paraziták, a humorális rendszernél és a fagocitózis zavaránál baktériumok, gennyedések terjedhetnek el. A kezelés nehéz és gyakran kilátástalan.
A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS)
Az AIDS a humán immunodeficeincia vírus (HIV) fertőzés következtében kialakuló idült, progresszív immunhiányos állapot, melynek tüneteit visszatérő súlyos fertőzések, daganatok és idegrendszeri eltérések alkotják.
A fertőzés vérrel és vérkészítményekkel, nemi úton, valamint anyáról gyermekre a méhen vagy az anyatejen keresztül terjed. Jelenleg a vért és a szerveket HIV-re rutinszerűen szűrik, tehát a vérrel történő terjedés a kábítószer-élvezők által használt közös fecskendőtűre korlátozott.
A HIV vírusa megtámadja a T4 limfocitákat, és a makrofágokat, melyek központi szerepet játszanak a szervezet védekező rendszerében. A betegség következtében a T4 sejtszám folyamatosan csökken. Mivel a HIV fertőzés következtében a szervezet ellenálló képessége gyengül, olyan fertőzések és daganatok alakulhatnak ki, melyek az egyébként ép védekező-rendszerű embereknél nem, vagy ritkán fordulnak elő.
A fertőzöttség kimutatása vérből a vírus kimutatásával történik. A fertőzöttség tényét a személyiségi jogok védelmének megfelelően bizalmasan kezelik. A betegség jelenleg nem gyógyítható, halálos. Ezért a megelőzés a legfontosabb, mely elsősorban a vértől, a testváladékoktól, a nemi érintkezéstől történő tartózkodást jelenti.
Az AIDS betegség
Az AIDS idült betegség, melynek lefolyása akár 10-12 évig is tarthat.
Szakaszai:
A. Elsődleges HIV-betegség: 2-6 hétig tartó, influenzaszerű tünetekkel jelentkező betegség
B. Klinikailag tünetmentes HIV-fertőzés: évekig tartó, tünetmentes szak, ekkor a fertőzött személy tudtán kívül megfertőzhet másokat. A laboratórium kimutatja a vírust, és célzott vizsgálat a T4-szám enyhe csökkenését jelezheti
C. Tünetes HIV-fertőzés: újabb 2-4 év alatt megjelennek az immunhiány korai tünetei, bőr és nyálkahártya elváltozások, hőemelkedés, láz, éjszakai izzadás, tartós hasmenés és fogyás, herpesz, gombásodás, TBC, több testtájékra kiterjedő nyirokcsomó megnagyobbodás képében. A T4-szám: jelentősen csökken.
D. Kifejlett HIV-fertőzés, AIDS: a T4 sejtszám 200/ul alá csökkenése az AIDS egyetlen kritériuma. Ekkor jelentkeznek a súlyos immunhiány és a vírus közvetlen hatásának szövődményei. A szervezetre egyébként ártalmatlan kórokozók súlyos, életveszélyes fertőzéseket okoznak, mely halálhoz vezet. Kiemelendő az atípusos TBC, az agyvelő- és agyhártyagyulladás, a daganatok, a kóros lesoványodás és az elbutulás.
Az AIDS kezelése a fertőzések elleni küzdelemből és HIV-ellenes készítmények adásából áll. A vírusellenes szerek gátolhatják a vírus megtapadását és szaporodását, egyelőre átmeneti sikerrel. A legjobb kezelés a megelőzés.
A fehérvérűség
A fehérvérűség, más néven leukémia a vérképzőrendszer rosszindulatú daganatos betegsége. Jellemzője, hogy az érettség valamely szintjén álló sejt genetikai állománya megváltozik (mutáció), és a sejt korlátlan osztódásba kezd. A leukémia lehet mieloid (csontvelői-vérképzési eredetű) illetve limfoid (nyiroksejt-eredetű), valamint akut (heveny) és krónikus (idült) lefolyású.
A daganatos sejtek eredetileg a csontvelőben vagy valamely nyirokszervben keletkeztek, de a vérrel mindenfelé szóródnak, ezért a fehérvérűség név. A kórlefolyásban a csontvelő, a vér, a nyirokcsomók, a hasi szervek, az idegrendszer inváziója okoz tünetet, legkorábban a csontvelő normál vérképzésének kiszorítása: vérszegénység (vörösvértest), vérzékenység (vérlemezke), immunhiány (granulocita, makrofág, limfocita). Az agyban pedig agyvizenyőt és kómát okozhat. Kezelés nélkül halálos. Kezelése kemoterápia.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
