A sejtes immunválasz

A sejtes immunválaszban főként falósejtek, természetes ölő (NK) valamint T4 – és T8 nyiroksejtek vesznek részt. Mindegyik sejttípus jelen van a vérben és a nyirokszervekben, és a makrofágok a szövetekben is. Megfelelő inger (pl. a kórokozó behatolása, aktivált makrofágok által elválasztott kémiai kemotaktikus anyagok) hatására a többi sejtes elem is képes a a szövetek közé vándorolni, és a gyulladásos válaszban részt venni.
A sejtes elemek jelentősége minden kórokozó elleni harcban központi jelentőségű. A makrofágok az antigén bemutató sejtek, és a végrehajtó szakaszban aktív ölő fagocitózist folytatnak, illetve ők takarítják el a fertőzés maradványait. A neutrofil granulociták elsősorban a baktériumok elpusztításában fontosak. A természetes ölő (NK) sejtek olyan nyiroksejtek, melyeknek nincs specifikus antigénreceptoruk, és a daganatsejteket támadják meg. A T4- segítő sejtek citokinekkel kormányozzák, aktiválják az immunrendszer sejtes elemeit. A T8 ölő sejtek a vírus fertőzött és daganatos sejtek közvetlen felismerését és elpusztítását végzik.

Ölő sejtek

A T8 ölő nyiroksejtek a sejtes immunitás fontos szereplői. Feladatuk a szervezet megváltozott antigén-tulajdonságú (pl. vírussal vagy más sejten belül túlélő kórokozóval fertőzött illetve daganatos) sejtjeinek felismerése, majd az ellenük indított direkt ölő folyamattal azok elpusztítása.

A célsejt felismerése a T-sejt specifikus antigénreceptorán keresztül történik. A receptor antigén kötése beindítja a T-sejt ölő mechanizmusait: granulumai nagy hatású pórusképző fehérjéket (perforinokat), fehérjebontó enzimeket és toxinokat szabadítanak a célsejtre, más sejtfelszíni molekulák és elválasztott anyagok a célsejtet az öngyilkosságra, ún. programozott sejthalálra késztetik. Egyúttal az aktivált T-sejtek (a segítő T-sejtek citokinjeinek hatására) gyors sejtosztódásnak indulnak, számuk ugrásszerűen nő. Az ölő T-sejtben rövidre záródik a specifikus antigén felismerő és a nem specifikus végrehajtó – ölő aktivitás. Ennek révén az ölő T-sejtek az immunrendszer leghatékonyabb katonái, mintegy elit alakulatot képeznek.

Hasonló hatékonyságú, de jóval szélesebb specificitású a természetes ölő (NK) sejtek működése, és elsősorban daganatos sejtek ellen irányul.

Sejtes immunitás előfordulása

A sejtes immunválasz a szervezet a sejten belül túlélő kórokozók (pl. TBC, gombák), megváltozott tulajdonságú (pl. vírusfertőzött és daganatos) sejtek vagy idegen szövetek (szervátültetés) elleni védekezés. Mindben közös, hogy az immunreakció saját, de legalábbis sejtmaggal rendelkező állati sejteket, szöveteket, egyedeket (pl. férgeket) támad meg. Ebben az esetben az antigének nem az antigén bemutató sejtek idegen antigéneket bemutató molekuláinak (MHC II) kötésében jelennek meg, hanem a saját természetes antigéneket bemutató molekulákkal (MHC I) kölcsönhatva. Ezek a bemutató molekulák minden sejt felszínén jelen vannak, mintegy személyi igazolványként bizonyítva hovatartozásukat. Ha az antigénmintázat eltér az egyed magzatkorban felismert saját természetes mintázattól, az ilyen sejt nem toleranciát vált ki, hanem immunválaszt.
A sejtes immunválaszban részt vesznek a segítő és ölő T-sejteken túl az NK sejtek is. Ők elsősorban arra érzékenyek, ha lecsökken a saját természetes antigéneket bemutató sejtfelszíni MHC I molekulák megjelenése. Ilyenkor az NK sejtek elpusztítják a személyi igazolvánnyal nem rendelkező sejteket (pl. daganatsejteket).