Az izomműködés mechanizmusa
Az izom működése összehúzódó képességén alapul. Ez a működés kísérlettel jól bizonyítható. Békaizom elektromos inger hatására hirtelen összehúzódik, amely 0,1 mp-ig tart. Ha az izom feszülése és tónusa állandó marad, az összehúzódás izotóniás, ha erős ingerre sem váltható ki izomműködés, akkor izometriás összehúzódásról beszélünk. Az összehúzódáshoz szükséges mechanikai energia az izmokban lezajló kémiai reakció során keletkezik. Az izom összehúzódására képes elemei két fehérjéből, miozinból és aktinból épülnek fel. Ezen kívül fontos még a glikogén, a kreatinin, a kreatinfoszfát, az adenozintrifoszfát (ATP), a karbamid és a kálium. Az ATP leadja foszfátcsoportját, miközben jelentős energia szabadul fel. Az ATP lebomlás után azonnal újra felépül, amihez a kreatininfoszfát ad segítséget, amihez az energiát a glikogén tejsavvá való bomlásából kapja. Oxigén jelenlétében a tejsav egy része vízzé és széndioxiddá ég el, a másik része pedig a májban és az izmokban újra glikogénné alakul. Az izom összehúzódásához szükséges energia közvetve a glikogén lebontásából és elégetéséből származik. Izomműködés során a glikogén készlet fogy, amelyet az izmok a vérből pótolnak.
Az izomműködés egyéb jelenségei
Az izomzat tapintásakor erezni lehet, hogy állandóan egy bizonyos összehúzódásban van. Ezt nevezzük izomtónusnak, amelyet idegrendszeri hatás tart fent. Vizsgálatakor fokozott, csökkent és normál izomtónussal találkozhatunk. Minél nagyobb a keresztmetszete, minél több rostkötege van, annál nagyobb az izomerő. Összehúzódása kedvező, ha az izom hosszú, így adott ízületben a mozgás nagyobb mozgásszöget zár be. Minél távolabb esik az izom rögzülése az ízülettől, annál nagyobb az izomerő. Az izomerőt leginkább az izom fejlettsége határozza meg. Izomvédekezés egy meghatározott terület feletti izom összehúzódása. Az izom ezzel az összehúzódással védi pl. a gyulladt területet a külső hatásoktól.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
