A pajzsmirigy
A pajzsmirigy a nyak elülső részén, a légcső és a gége két oldalán helyezkedik el. Jobb és bal lebenyből, és egy azokat összekötő részből áll. Tömött tapintatú, vaskos kötőszöveti tokba zárt szerv. A mirigy állomány 0,1-0,5 mm átmérőjű kis „hólyagokból” áll, melyeknek falát köbhám alkotja, bennük pedig a köbhám által termelt hormon előanyag, az úgynevezett kolloid található. TSH hatására a kolloid állományból szabadul fel szabad, aktív hormon a T3 azaz trijódtironin és a T4 a tiroxin. A két hormon a szervezet alapanyagcseréjét szabályozza. Hatásukra fokozódnak a sejtek oxidatív anyagcsere folyamatai, a sejtek oxigén felhasználása növekszik. Hatásukat a mitokondriumokon keresztül fejtik ki.
|
| 
|
A pajzsmirigy működésének szabályozása
A pajzsmirigy hormontermelését a hipofízis TSH azaz tireoidea stimuláló hormonja szabályozza. A TSH hatására a már előre elkészített és a kolloidban tárolt hormonok a vérbe kerülnek, és gyorsan eljutnak a szervezet minden sejtjéhez, mint célszervekhez. A T3 és T4 mennyiségének növekedése a negatív visszacsatolás miatt leállítja a TSH kibocsátását, illetve csökkenése fokozza azt.
A jódanyagcsere
A pajzsmirigy T3 hormonja három, míg a T4 hormonja négy jód atomot tartalmaz. A pajzsmirigy hormontermeléséhez tehát elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű jód jelenléte. A szervezetbe jutott jód gyorsan a pajzsmirigybe jut a vérrel, ahonnan a mirigy mintegy 90%-ban ki is emeli azt. A jód tehát nélkülözhetetlen elem a szervezet számára. Hiányában a pajzsmirigy nem tud megfelelő mennyiségű hormont termelni, és pajzsmirigy hipofunkció (csökkent működés) jön létre. Ennek egyik látható jele lehet a golyva, amely pajzsmirigy megnagyobbodást jelent. A pajzsmirigy úgynevezett „C” sejtjei termelik a kalcitonin nevű hormont, amely a szervezet kálcium háztartásának szabályozásában játszik szerepet. Segít raktározni a csontokban a kálciumot.
A mellékpajzsmirigy
Négy, borsnyi méretű mellékpajzsmirigyünk van, melyek a pajzsmirigy két lebenyének oldalsó szélén, alul-felül helyezkednek el. Az általuk termelt hormon a parathormon, amely a szervezet kálcium és foszfát háztartását hivatott szabályozni. A szabályozott paraméter a vér kálcium és foszfát szintjének szorzata, tehát amennyivel növeli az egyiket, annyival csökkenti a másikat, és fordítva. Hatására a vér kálcium szintje növekszik, illetve ezzel egyidejűleg a foszfát szint csökken, mégpedig azáltal, hogy a kálciumot a csontokból felszabadítva a vérbe juttatja azt, míg a foszfátot a vesén keresztül üríti, ha csökkenteni kell a szintjét. A parathormon jelenléte elengedhetetlen a csontok egészséges fejlődése és az izmok normális összehúzódásának szempontjából.
A csecsemőmirigy
A timusz, azaz a csecsemőmirigy valójában nem mirigy. Benne „nevelődnek” a magzati élet során a T-limfociták, tehát a sejtes immunválaszban részvevő sejtek bölcsője. A timusz a fiatal felnőtt korra csökevényessé válik, és nincs a továbbiakban szerepe. A timusz a fiatal gyermekkorban nagyon érzékenyen reagál a nélkülözésre és a stressz hormonokra. Hatásukra gyorsabban visszafejlődik, és nem tudja kellő ideig „dajkálni” az immunrendszer sejtjeit. Van olyan eset, amikor a teljes felnőtt életben fennmarad, nem fejlődik vissza, de ez mindig az immunrendszer gyengeségének tünete.
A hasnyálmirigy
A hasnyálmirigy a második ágyéki csigolya magasságában, fejével a patkóbél homorulatában, míg farki részével a hasfal hátsó részéhez fekszik a hashártya mögött. Külső elválasztású, emésztőnedvet termelő sejtjei között szigetszerűen helyezkednek el a belső elválasztású mirigyként funkcionáló sejtek, melyeket ennek megfelelően Langerhans-szigeteknek neveznek. Háromféle sejtből épülnek fel ezek a szigetek: α, β, δ sejtekből, amelyek mind különböző hormont termelnek.
| 
|
Az inzulin, a glukagon és a szomatosztatin hatása
Az α sejtek hormonja a glukagon, amelynek hatására a májból a glikogénben tárolt cukor felszabadul, és a vérbe jut emelve ezzel a vércukor szintet. Az sejtek hormonja az inzulin, amely szintén a cukorháztartás szabályozásában vesz részt, mégpedig úgy hogy az aktív hormon jelenléte nélkül a szervezet sejtjei nem képesek felvenni a vérből a cukrot. Hiányában tehát a cukor a vérben marad és magas vércukor szint alakul ki, ugyanakkor a sejtek pedig „éheznek”. A δ hormonja a szomatosztatin, amely az α, β sejtek hormonjainak elválasztását „helyben” gátolja. Az ilyen helybéli szabályozást parakrin tevékenységnek nevezzük.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
